Az ember szívében vala szeretet.
S hogy él, a szeretet úgy fogy, s mit
fogy, mint inkább öletik, s végül
hogy eltűnik belőle, belőled, teljesen
– meghalunk mind.
S míg meghal, test és benne
a lélek, úgy küzd az utóbb
hogy abból kitörjék, ne fojtsa el
mi még maradt belőle, belőled
– mert élni: jó.
Neked adom testem, vigyázz
rá s míg töltöd újra eleven élettel
vésd rá, kérlek, nevem és a holnap napját
hogy lelkem mire újra virrad, legyen hol:
megpihenjen VÉGRE.