csakszolok hogya szombati tetovel mega tegnapi kolorsztarral feszes lajnap indult. kedden toldiban dapsztep szerdan fokatelepmeg zubojmeg rewind csutortokon zsagar penteken ajri maffia aztan hatalmasugralas szombaton kicsilag utanameg egybol csigahegy gyavaknakmeg normafa. ugyh mavan pihi egyedul melegitsbe.
Jó is már, hogy végre bezár a Kertem, amúgy sem jártam oda, tele van a tél hideggel meg koncerttel azmegcsak öregekkel. Tehát hogy akkor ezekre kell menni:
Csá.
Dugni, sírni, szeretni és ölelni,
ugrani, becsukni, táncolni és esküdni,
félni és bújni, sietve csókolni,
hallgatni, érezni, hallgatva meghalni.
Ha még hallottál silány hitet, öregem, akkor csapd fel a YouTube-ot és nézd meg hogy rappel Busta Rhymes lassított felvételen (v.ö. élőben vagy magnóról), mindezt megfűszerezve a Linkin Park utolérhetetlen tehetségtelenségével. Én már akkor is csodálkoztam, amikor Jay-Z adta a hangját egy teljes albumhoz (Collision Course), de ez a mostani felvétel mindenen túltesz. Meghallgattam kétszer is, de ugyanolyan trágya, mint előtte. Rap shit.
Fotó: Michelliechelle
A reggae új hullámát meglovagoló előadók vagy az elektronikus hangzással feldúsított irányt követik, vagy a dancehallt próbálják meg Jamaikán kivülieknek úgy feljátszani, hogy azokat csak DJ Bosinak van mersze pörgetni a Trafóban. Elephant Man korábbi albumai táncolhatatlan dancehall válogatások, így külön meglepetésként érte szerkesztőségünket a napokban befutott Let’s Get Physical, amire már – gyanúsan – a postás is rázta a seggét az ajtóban (Wave Ya Rag).
A 2007-ben kiadott immáron Bad Boy Records produkció nem ragaszkodik keservesen a reggae-s kötelékekhez, nyit az r’n'b (Throw Your Hands Up), hip-hop (Gangster World, Five-O), meg úgy egészében a mainstream vonal felé, így kerülhetett a korongra az I Will Survive riddimre kevert Willie Bounce is. A Let’s Get Physical mind a tizenhárom felvétele sláger, s ezt alátámasztja a közel tucat vendégelőadó is: Rihanna, Rheka, Mya, Shaggy, Busta Rhymes, P. Diddy, Bounty Killa, Wyclef. És a többiek. A teljes LP tökéletesen táncolható, kiváló iskolapéldája annak, hogy miként lehet és kell egy alapvetően szűk réteget megszólító anyagot olyan formába tálalni, hogy lemossa a három hete uralkodó Daddy Yankee-t az iPodomról, de egyáltalán, hogy nyugodtan lehemessen bármelyik kereskedelmi rádióban vagy felkapottabb klubban. A korong április 8-án jelenik meg Európában. I shake ma thing.
Egyszerűen nem bírtunk elmenni szótlanul azon puszta tény mellett, hogy egykoron milyen borzalmasan jó podkasztokkal halmoztuk el botfülű hallgatóságunk, így jobb híján bemutatnók vadonatúj összeállításunk. Benne: reggae dub, persze, kizárólag a tavaszra való tekintettel. Keféljen erre, ha nem szégyenlős! Loopban az igazi.
A szett pikantériája, hogy pontosan ezen a napon egy éve raktuk össze, így egyúttal boldog születésnapot kívánunk neki!
Tölteném, mert más hogy nem megy!
Björk Voltája annyira elektronikus és minimál lett, hogy az Innocense-nél azt hittem már Justin Timberlake album szól, de meg kell hagyni, lehet hogy populáris csak és azért, de a Wanderlust zsír.
Az Epihpany fejlesztői tényleg annyira szerények, hogy a default könyvjelzőknél az anyámkínja free projektek közé már csak a sajátjuk nem fért be? Mindazonáltal a legjobb web browser, ever, én mondom. Már csak meg kéne szoknom és megoldást találni mindazon hiányzó funkciókra, amiket Firefoxban használtam, haha.
A lengyel Enbe Theory of Jazz albuma na az, amit először elkönyvelsz magadban, hogy milyen kellemes dzsezz, következőre rájössz, hogy valójában disznójó hiphop, aztán meg hogy milyen funkos, végül pedig ott tartasz, hogy már–már az elektronikus alapját hallod csak, és őszintén sajnálod, hogy alig több mint húszperces a szett, így mire melóban a takarító néni ajtót nyitott, épp a játszólista végére is ért az iPod. Musztáng a számban, musztáng a zsebben… - májusban pedig irány Varsó, újra repcsi, maszatjó!
A kiadó 16 Wersów honlapjáról az album kölcsönözhető.
A korongot Tym postázta szerkesztőségünkbe, köszönjük!
A danszhaller Pál utcai lánynak, a regibolond meselánynak.
A hétvégén norvég reggae után kutatva botlottam a lengyel Cinq G formáció Fogga Ragga albumába. Noha a könyvtári olvasójegyemhez mellékelt tájékoztató szerint quality dancehallt játszanak, a korongon az anyanyelvű hiphopos raggák mellett régebbi reggae riddimek is visszaköszönnek. A Vision Music színeiben tavaly télen kiadott korong természetesen itthon nem kapható, de ajánlom mindenkinek, aki a kevésbé populáris kortárs regire szomjazik. Jah man.
Hallgasson végig: Pikku Nina