Egy beteg srác naplója

A reggae új hullámát meglovagoló előadók vagy az elektronikus hangzással feldúsított irányt követik, vagy a dancehallt próbálják meg Jamaikán kivülieknek úgy feljátszani, hogy azokat csak DJ Bosinak van mersze pörgetni a Trafóban. Elephant Man korábbi albumai táncolhatatlan dancehall válogatások, így külön meglepetésként érte szerkesztőségünket a napokban befutott Let’s Get Physical, amire már – gyanúsan – a postás is rázta a seggét az ajtóban (Wave Ya Rag).

A 2007-ben kiadott immáron Bad Boy Records produkció nem ragaszkodik keservesen a reggae-s kötelékekhez, nyit az r’n'b (Throw Your Hands Up), hip-hop (Gangster World, Five-O), meg úgy egészében a mainstream vonal felé, így kerülhetett a korongra az I Will Survive riddimre kevert Willie Bounce is. A Let’s Get Physical mind a tizenhárom felvétele sláger, s ezt alátámasztja a közel tucat vendégelőadó is: Rihanna, Rheka, Mya, Shaggy, Busta Rhymes, P. Diddy, Bounty Killa, Wyclef. És a többiek. A teljes LP tökéletesen táncolható, kiváló iskolapéldája annak, hogy miként lehet és kell egy alapvetően szűk réteget megszólító anyagot olyan formába tálalni, hogy lemossa a három hete uralkodó Daddy Yankee-t az iPodomról, de egyáltalán, hogy nyugodtan lehemessen bármelyik kereskedelmi rádióban vagy felkapottabb klubban. A korong április 8-án jelenik meg Európában. I shake ma thing.

Egyszerűen nem bírtunk elmenni szótlanul azon puszta tény mellett, hogy egykoron milyen borzalmasan jó podkasztokkal halmoztuk el botfülű hallgatóságunk, így jobb híján bemutatnók vadonatúj összeállításunk. Benne: reggae dub, persze, kizárólag a tavaszra való tekintettel. Keféljen erre, ha nem szégyenlős! Loopban az igazi.

1. Groundation: Grounding Dub
2. Ashley: Kingdom (Dub Version)
3. NgoMau: Too Late feat. Lariol
4. Jan Delay: Flashgott Dub Feat. Xavier Naidoo & Dennis Dubplate
5. Rappa Robert: Paradise (Dub)
6. Alionsonny: Travelling Lion
7. Notty-D: Follow me Dub
8. Unknown: My Statement Dub

A szett pikantériája, hogy pontosan ezen a napon egy éve raktuk össze, így egyúttal boldog születésnapot kívánunk neki!

Tölteném, mert más hogy nem megy!

Két percig kerestem, hogy hol van az a nigger, akinek a szájából ilyen ének zúdul, majd amikor a két vokalista lány segge között bevillant a mike mögött daráló dreadlockos dobos tini tejfelképe (Krecsmáry Zsolt), aszittem összeszarom magam, öregem. A Knotty Headz alatt kicsit kellemetlenül éreztem magam, hogy bármerre néztem a színpadon, mindenki fiatalabb volt nálam egy ötössel, a tömeget alkotó első három–négy sorban is az átlagéletkort csak az osztálytársak – a szúros fűszagtól némileg már bódult – aggódó szülei húzták feljebb. A Knotty Headz szerkesztőségünk által követendőként kitűzőtt zenei izléssel konform, dub és roots elemeket felmutató reggae-t játszik. Az igazság az, hogy szemtelenül jól.

Fotó: Knotty Headz (iWiW)

A tizenegy tagú csapat tökéletes aperétifként szolgált mindazok számára, akik nem akarták megvárni, míg a Café a szombati adásban egy az egyben, és megváltották valamennyi jegyet a zene stílusban már ütköztetett, az együttes tagjainak számát tekintve viszont szimpatizáns Irie Maffia lemezbemutatójára.

Az új LP-re és a közelgő Mikulásra kifényezett csizmát ringó csöcsű négerbabákkal és Jah Turbannal tuningolt koncert támogatta meg. Az allstars formáció utánozhatatlan hiphop–rock–reggae live élményét a visszát megelőző produkció emelte, ahol a Maffia Krsa (PASO) vendégszereplésével imbojgatta meg a hajót, hogy majd a záróakkordok alatt végig ütemre sodrodjék az A38. Ha még nincs meg az új cédé, hát vedd meg, ha meg nem, hát hangolj rá vagy DJ Keyserre, és hallgass bele például a General Levy-jal közösen rögzített Bomboklaatba.

A danszhaller Pál utcai lánynak, a regibolond meselánynak.

A hétvégén norvég reggae után kutatva botlottam a lengyel Cinq G formáció Fogga Ragga albumába. Noha a könyvtári olvasójegyemhez mellékelt tájékoztató szerint quality dancehallt játszanak, a korongon az anyanyelvű hiphopos raggák mellett régebbi reggae riddimek is visszaköszönnek. A Vision Music színeiben tavaly télen kiadott korong természetesen itthon nem kapható, de ajánlom mindenkinek, aki a kevésbé populáris kortárs regire szomjazik. Jah man.

Hallgasson végig: Pikku Nina

Mi? Massive Attack?, kérdezte egykedvűen a svájci lány. Nem, Masszív, ahogy mondom, magyar csapat, az a srác is játszik benne, akit az előbb mutattam, Dani. A skat valójában a Süss fel napban szerettem meg, tavaly ilyentájt. A skaról alkotott képemért hosszú ideig a mainstream punkos vonala felelt. És ez abba, hogy a ska egy szar, tökéletesen bele is illett.

A Masszív zenekar. És most nem arra gondolok, hogy a trombitástól billentyűsig mindegyik kiváló zenész, hanem arra, hogy ez a reggae ska zenét játszó fiatal csapat nem holmi neves énekesből áll, mint Zságer meg a Zagar, Lovasi meg a Kispál, Hajós meg az Emil RuleZ, hanem zenészekből, énekesekből, ahol a színpadi produkció során a dobos épp oly’ előtérben van, mint a raggaman, ahol a srácok együtt dolgoznak, együtt zenélnek, ahol elhangzanak egymás nevei, egy olyan csapat a Masszív, amely az előttük ízzó közönségnek játszik, “ennek a masszív közönségnek”, és szarnak bele, hogy előző nap szarul keféltek. A közönség pedig mindezért hálás. Olykor annyira, hogy az előzenekar KOC-ot masz–szív felkiáltásokkal próbálja megingatni, de mudafucka hajthatatlan.
– Jézusom – Shila – ez hogy képzeli, hogy ilyen hanggal, ilyen képzetlenül kiáll a színpadra, felháborító ez a művészetre fogékony közönség számára. Én járok énektanárhoz – szemben vele.

Január 20-án a Trafóban lép fel a Masszív zenekar a Malacka és Tahó együttes társaságában.

Tíz után, \ az ember nem vágyódik víz után, \
Meg hogyha felveszem a szép ruhám, \
Egy jó pohár szesz kell.

Jah man here we are back again after some longer break. Selecta slink introduces somewhat the roots of the dub music that delicious reggae genre makes da world go ’round.

1. George Nooks: No More
2. Barrington Levy: Skylarking Dub
3. Augustus Pablo: Java Passion
4. Junior Reid: Searching For Better
5. Glen Brown and King Tubby: Termination Dub
6. Mabafu: Salsanita

If you like this session make donation to the artists and composers. Have it your way.

Szegényt sajnálom, úgy hogy alig ötezret keres egy nap a férje, még egy ezres mindennap elmegy abból, muszáj hát cigire, újabb egy rongy a kaja, hogy éljen meg a maradék háromból az ember, ki érti mikor egész nap a lábát járja bár, csak munkát találna, ahogy az után hogy baktat, múlt héten is vagy tíznél volt babám, csudák vannak, ne a kamelt szívd, de csalna-lopna is úgy vallotta, magát cigánynak, csak fél a börtőntől, ez a tény hát, szűkösen de mennének ők is Svédbe, ott az élet igazán csak.

És te hogy szereted?

Ausztrál tudosítónk hívta fel a figyelmünket a Dub Session podcast 31-dik epizódjára. Az összeállítás különlegessége, hogy a műsor az új-zélandi reggae kultúrát mutatja be a frissen indított National Reggae Showcase első állomásaként. Az adást az a kiváló Fat Freddy’s Drop indítja, akinek Based on a True Story LP-je már nálunk is volt terítéken, de Dub-a-dub podcastunk felvezetéséért is ez a formáció felelős hasonlóképpen, ahogy az új-zélandi adásban is. (Két műsor nem tévedhet.) A podcast introjában említésre kerülő funkos, hiphopos, dubos hatás példásan végig követhető a majd’ egy órás műsor mentén, de azoknak is érdemes beletekerni az adásba, akik az elektronikusabb vonalát szeretik a reggae-nek.

A Ganja Records idén nyáron dobta ki Dubplate Killaz korongjuk második fejezetét Return Of The Ninja címmel. Az albumon 20 vadonatúj drum’n'bass felvétel pörög, de ahogy már az első albumon tapasztalható volt, ezen az LP-n is végig tapintható a reggae hatása, az ínyencek pedig lelkesedéssel fogadják majd az olykor-olykor hardcore breakbeatbe átcsapó számokat. A több mint egyórás válogatás a Quality E-Sound oldaláról kölcsönözhető, a Music Store-tól pedig megvásárolható. Kiváló aperitif a péntek estéhez.

A Fat Freddy’s Drop-ra lassan fél éve figyeltem fel, azóta két albumukat sikerült megszereznem, sőt Live at The Matterhorn felvételeit is bezsebeltem. A héttagú új-zélandi formáció talán legpopulárisabb, és ebből kifolyólag legtöbbett játszott számukat, az Erni-t a Dub-a-dub podkaszt nyitányaként választottuk. Amellett, hogy nagyon kellemes reggae dubot játszik a csapat, elektronikus és dzsezzes muzsikák is megfordulnak a korongjaikon. Külön jó hír, hogy Based on a True Story LP-je többek között a rádiócáfés válogatások gondozójaként megismert Mama Records forgalmazásában itthon is beszerezhető. Hallgasson bele az albumba!

Écautez: Fat Freddy’s Drop: Cay’s Crays