Egy beteg srác naplója

»Ezt a választást megnyertük!« szögezte le a főnök. »8 éve erre vártam.« lelkendezték. Hát anyám, elég ingerszegény életed lehetett neked idáig. De legalább korán reggel Szijjártó megerősítette bennem, hogy jól döntöttem! A riporter kérdéseire adott amúgy folyamatosan kitérő válaszaiban hangoztatta, a Fideszt nem érdekli, hogy kik hány százalékot nyertek (mi az a Jobbik), őket a nép jogosította fel, őket nem érdekli, hogy holmi más színű miniszterelnök-jelöltek vitára hívják őket (ki az az MSZP), őket a nép hatalmazta fel, és ők végig viszi az ő programjukat, mert ezt várja tőlük a nép, egyedül ők, a nép ők, ők egyedül. Fasznak Parlament meg demokrácia, csak a pénzt emészti. Egypártrendszer kell és kész. Ugye te is a Fideszre szavaztál?

Maga akarna fizetni? Minek fizetni? Ingyen mégiscsak jobban csúszik a sör! A csaposnak is ingyen van, mindenkinek ingyen van! Mindenki kapja ugyanazt, ingyen, fizetni nehogy kelljen érte! Minőségi szolgáltatásokat, lehetőség szerint persze, IGEN, ingyen!

Szóval hogy most akkor az orbán nyert, a gyurcsány vesztett? És akkor mit csinál a győztes és mit a vesztes? Az orbán mindenkinek elmondja, hogy ő nyert? (korim, #1278)

Igenis, bele akarnak szólni [az emberek a közügyek intézésébe], fogalmazza meg Navrasics Tibor. Hát hogyne. Hát hogyne akarnának. Ha megkérdezik tőled, akarod-e, hogy még több pénzt ne vonjunk el, maga mit válaszolna? Hát először megfejtené a mondatot, majd vérben forgó szemmel kiáltaná, hogy IGEN, a pénz bűnös, maga az ördög, ne kelljen fizetni, vagy hát ha valakinek kell is, ugyan az én ne legyek! Hogy a kormány az mi fán terem, mi fán termel, honnan lesz pénze, és mégis, ezt a csupa nagy INGYENESSÉGET miként is viszi végre, az többnyire ködbe vészik, de hát vesszen is, ködbe ha máshova nem, a kormány is maga az ördög, ELKÚRTÁK, le a porondról, jöjjön a másik BOHÓC – a másikat kérjük.

Maga miért válaszolna másként? Maga miért válaszolt másként? Nem akarta, de hát miért akart fizetni, ha van mód, hogy ne fizessen? Mi mást tehetne csórikám, ha megkérdik tőle a JÖVŐ LOVAGJAI, barátim, szórod te a pénzt? Hát hogy szórná! Mikor nincs is mit! Ami van, meg inkább a csaposnak, vagy fizessem magam az ötéves kocsmatúráimat? Még mit nem, avagy, hogy IGEN, ne fizessem.

Az alkotmányjogban van egy tétel, miszerint nem lehet költségvetés kérdésében a népet szavazásra bírni. Amikor a gaz MÚLT ÖRDÖGEI rafináltan kitalálták, hogy szavazzon, akar-e ingyenes nyelvvizsgát ajándék nyugdíjemeléssel!, hát hogyne akart volna, ment is szavazni (illetve ment is volna, ha nem futnak ki az időből). Ezidőtájt nevezett Zlinkszky János kifejtette, hogy ezekben a kérdésekben már pedig nem lehet népszavazást hirdetni, mert valamennyi érinti a költségvetést. Hogy akar-e nem fizetni, az nem érinti. Zilinszky a tegnap esedékes volt „három-igenes” népszavazásnál azon a véleményen volt, hogy egyik felmerült pont sem érinti a költségvetést. Már hogy érintené! Hiszen INGYEN van minden, felülről jön az égi manna, álljon csak ki elébe–alája, csak előbb csukja be szemit-fülit, nehogy bele menjen.

Döntöttem, 2010-ben én is indulok a választásokon. Csak előtte még gyorsan kiírok egy népszavazást, nekem nem kell három pont, elég lesz egy kérdés is, így fog szólni: „Ön nem ért egyet azzal, hogy 2009. január 1-jétől ne mindenki kapjon tizenharmadik havi fizetést?”

Szomorú vagyok. De nem miattad. Érted. De hogy is érthetné! Egy értelmetlen kérdésre nem lehet értelmesen válaszolni

Igazából a kedvencem az a tizennégy éves forma kölyök volt, aki a tömeg élén vonulva skandálta, hogy öt-ven-hat.

A Tizenharmadik Kerületi Hírnök folyó (XII. évfolyam 20.) számában olvasható Leskó Lászlóné visszaemlékezése „Rekviem egy anyáért” címmel ‘56 november 6-áról.

Ahogy anyu lehajolt a szerteszórodott édességekért, a szovjet tankból a mesterlövész golyója eltalálta a fejét. Azt a sárga pagodákkal, kínai babákkal mintás selyemkendőt én őrzöm: ez maradt anyánkról, meg a fényképek. [...] Mi otthon voltunk. Egyszer csak jött fel a földszintről egy lakótársunk: engem keresnek náluk telefonon. Nehéz lenne szavakkal elmondani, milyen rossz érzés fogott el. Tizenkét évesként én még nem is telefonáltam, és most keresnek…

Száraz, statisztikai tény csupán, hogy a forradalmat megéltek közül senki nem kívánja annak ismétlését. Naiv, pápaszemes tudósok szerint az ember homo sapiens. Érted, a priori gondolkodik, bazmeg.

Mások döntik el, magyar vagyok-e vagy sem, szinkron a BBC képébe vágod, hogy hazudik, nem vandálkodsz, az egy másik, ez alapján ne ítéljen, és látszólag ebbe a feloldhatatlan ambivalenciába gabalyodva hirdeted az igazad, „találkozni akarok Istennel, megkérdeném [...] mi végre vagyunk.”

Amúgy olyan buta vagyok, nem is értem, ha most állítólag jobbos buzik csinálják itt a fesztivált, végre itt a forradalom, és ez a sok jobbos buzi szorgalmazta a kettős állampolgárságot, akkor hol van az a sok határontúli magyar, amikor itt a forradalom, anyu? Sokat hiányoztam történelem óráról.

Csak nálam tűnik fel, hogy hülyeséget olvasol?

Ugyanúgy, ahogy Gyurcsány beszédéből is értelmetlen kiragadni egy-egy szót, gondolatot, és azon lovagolni, ugyanúgy értelmetlen egy többezres közt megítélni alig száz fős rendbontók alapján. Egészben kell nézni, mindemellett tökéletesen elítélem a vandálkodókat. A kérdés inkább ott éleződik, a média mennyiben sarkít, a nemzetközi sajtó futball huligánokról és nacionalistákról ír, nem az vagy, akinek gondolod magad, hanem akinek mások látnak. Az Index közvetítése mellett mindenesetre ajánlom figyelmedbe Polgár Tamás és blogadmin naplóit, és javaslom, egy kicsit menj ki te is a tüntetők közé, hogy temagad lásd, valójában mennyi igaz abból, amit nagy bőszen a megszokott hírforrásaidnak elhiszel.

Több szcenárió is megfogalmazodott bennem, hogyan nyilatkozzam a tegnapi Gyurcsán-ügyletről, egyfelől vonakodom alapvetően bármit is szólni, amennyire ez lehetséges szeretnék politikailag semleges és politikától mentes naplót vezetni, továbbá rálátásom sincs annyira az elmúlt évezred valamint a jelenkor politikájára, hogy magvas bölcsességekkel rukkolhassak elő. Summázva a fejemben rögzült álláspontokat továbbra is csak egy tökéletes szállóige jut az eszembe: cirkuszt a népnek! Rohan tüntetni az egész siherehad, pocskondiázza mind, ő megmondta, miért nem korábban, találgatja vajon jól sikerült marketing kampány-e vagy csupán őszinte véletlen, az egész magyarság pörög rajta, a cirkusz megvan, a nép pedig tapsol. Amondó vagyok, fiú, menj vissza a futószalag mellé dolgozni, vagy bújj oda az asszonyhoz egy kicsit, ha már tényleg jobb szórakozást nem találsz magadnak.

Hivatkozás megnyitása: Michelliechelle: Wet n’ Wild

És Bush köszöntöti a magyarokat, a szabadságharcosokat, az ‘56-os márciusi ifjakat. Vajon, ha teljesen véletlenül nálunk találna megfáradt golyó menedéket az elnök testében, miképp’ hatna az ország külpolitikájára? Hofi mondta egyszer, „anyuka, ha ébren van, ne álmodjon„. A csütörtöki rádiókabaré Kész Amerika c. bemutatójában értesültem, hogy a közelmúltban zajlott a Magyar Rádió V. Humorfesztiváljának döntője, temérdek rendkívűl tehetséges humoristával. A Petőfi Rádió vonatkozó cikkéből elérhetők a döntő fordulóinak hanganyagai. A hanganyag Real streamként érkezik, lejátszásához RealPlayer vagy kompatibilis eszköz szükséges. Ajánlom Kovács András Péter ötpercesét.

Több ezer libát kell kiírtani, hogy megakadályozzák a betegség továbbterjedését. Vajon azt mikor mondják be a híradóban, hogy több millió embert kell kiírtani a féregség továbbterjedését megakadályozandó?

Például kezdhetnénk ezzel a Gyuri gyerekkel, gondolom már te is hallottad, idejön, közénk, a nagy SZERETET, csak úgy tobzódik, tobzódunk, majd mi is, tomket is. Idejön, mert ÜNNEPEL, velünk persze, 56-os fordulón. Szegény fickó, maradt volna inkább whiskynél. Több megértést kapna. Mármint a whiskytől.

- És neked tetszik a Kovács Pisti?
- Igen.
- És lenne a barátod?
- Ha ismerném, akkor biztos, de nem ismerem.

Egy ötéves gyermek és egy ötéves szintű riporter beszélgetnek. Ők legalább megtalálták a közös hangot. Irigy.

L révén a napokban a kezembe akadt az IPM „A gondolkodó ember lapja” magazin egyik száma. Ezen szlogen felett próbáljunk meg első ízben szemet hunyni, én is így tettem. Átszenvedtem néhány érdektelen témát fejtegető cikkelyt az újságból, próbáltam megtalálni bennük az értéket, de mindhiába. Alapvetően a magazin tördelőjét néhány órára sarokba állítanám, mert hogy lehet kiadni egy olyan lapot, amiben az összes cikk bazmeg ugyanazzal a betűtípussal van szedve? (A betűtípus nevét nem említeném, nem szeretném megjobban lehúzni.) Persze burzsuj módjra fényes selyempapírra nyomták mindezt, hogyha másnak sem, hát wc papírnak se legyen jó. A nevem: Nick, simogató karakterek… Nagyon aktuális, legutóbb a ‘97-es Internet Kalauz foglalkozott ezzel a témával, és már az akkori szerző közelebb járt az igazsághoz — ne adj’ Isten netrandizott már —, mint Oravecz Éva Csilla. Persze jók ezek a címek, havi 742 Ft-ért előre jelzik, mi az, amit semmiféleképpen se olvass el. Amúgy kimondottan vicces, hogy minden cikk végét coitus jellel zárják, tagadhatatlanul itt a tavasz. Persze én voltam a bolond, hisz Dr. Mezővári „orrában turkál” Gyula, avagy a mélyen tisztelt főszerk is igen komoly előszóval indítja a lapot a bakancs és a tűsarkú cipő örökzöld (?) kettőségét boncolgató. De rájöttem a végén, ez az IPM annyira kult, hogy én túl műveletlen vagyok hozzá. Zum Glück.

Azért biztos meghitt családi program a műsoros dobozoban egész este a számokat figyelni, ahogy egyre feljebb és feljebb kúsznak, míg végül kiderül, hogy mi van — semmi. Te szavaztál? Biztos jó program volt. Én inkább Vácott csajoztam. She’s like heroin, sipping through a little glass.

G: Csókolom, két doboz piros elemet szeretnék.
Nénike: Persze, még mit nem.
G: Hm?
Nénike: Vagy már te tizennyolc?
G: Igen.
Nénike: Persze, de engem meg fenékbe rúgnak, ha még nem.
G: Jó.
Nénike: Mutasd meg a személyid.

Ez3kiel! Hol máshol, mint itthon. A francia, electrodubot és hiphopot játszó zenekar 20-án lép fel a Hajón, előzenekaruk a hazai Másfél. Hallgasd meg, milyen zenét játszanak, és gyere el.