Egy beteg srác naplója

Jó is már, hogy végre bezár a Kertem, amúgy sem jártam oda, tele van a tél hideggel meg koncerttel azmegcsak öregekkel. Tehát hogy akkor ezekre kell menni:

• Scooter, szeptember 15.
• Normafa Open Air, szeptember 18.
• Mitsoura, szeptember 19.
• De-Phazz, szeptember 23.
• Dreadzone, szeptember 25.
• Naga, Beta, szeptember 26.
• Sofa Surfers, szeptember 30.
• Parov Stelar, október 1.
• Korai Öröm, október 16.
• !deladap, november 12.
• Infected Mushroom, november 20.
• Air, december 13.
• Mitsoura, december 29.

Csá.

Azért kedves a Riótól, hogy az összes egynyári diszkószart elhozza ide a gödörbe.

Megvolt kazin? Csak azért kérdem, mert ha igen, akkor inkább napholdfeszteljen a szülinapomon!

Szolgálati közlemény fél percben.

A nagysikerű és példátlan Jurij zenekart mostantól lehet kérni a Petőfin is. Küldj az mr2-petofi@radio.hu címre, és írd bele, Jurijt akarok, nem mást. Február ötödike, After Music Club, add to my calendar.

A Jurij nem hivatalos rajongói perceit hallották.

A koncert végére igencsak elbizonytalanodtam, vajon a két srác azon kérdésére, hogy a Ludditák milyen zenét játszanak, tényleg a hiphop lett volna a helyes válasz, lévén a DJ lepörgetése után a haját vadul rázó Tita és az első három sor önfeledt pogózása valahogy furcsa érzéssel töltött el, Vastag hörgése pedig végképp eloszlatta a kétségeimet – én egy kibaszott rock koncerten vagyok, pedig nem is úgy öltöztem.

Otthon persze kiváncsiságból megnéztem a programfüzetet, és úgy látszik e kérdésben a hajósok sem jutottak dűlőre, mert a fellépés stílusát jellemző ikont a Ludditák–Zubony párosnál nemes egyszerűséggel lehagyták.

L azt mondta, neki ez a nagylemez pedig tetszik, persze ő a Hiperkarmát is szereti, de ha őszinték vagyunk egymáshoz, akkor megállapítjuk, hogy a Luddita–lányok is öregednek, és a 22 számból összelapátolt Tizenegyes duplakorongot még a Jézuska sem fogja a fa alá tolni. A Sinyás szám pedig egyszerűen ciki, halló! Amúgy az Est csinálja jól, aki ahelyett, hogy leírná, mennyire szar lett, Ludditák: Tizenegyes cikkelyében kisregényt ír a mindenről, magát az LP-t pedig egy fél paragrafusban elintézi, ott is csak elannyira, hogy a Hajón lesz a lemezbemutató, kézcsók. Én Ludditák albumot hallgatok.

Két percig kerestem, hogy hol van az a nigger, akinek a szájából ilyen ének zúdul, majd amikor a két vokalista lány segge között bevillant a mike mögött daráló dreadlockos dobos tini tejfelképe (Krecsmáry Zsolt), aszittem összeszarom magam, öregem. A Knotty Headz alatt kicsit kellemetlenül éreztem magam, hogy bármerre néztem a színpadon, mindenki fiatalabb volt nálam egy ötössel, a tömeget alkotó első három–négy sorban is az átlagéletkort csak az osztálytársak – a szúros fűszagtól némileg már bódult – aggódó szülei húzták feljebb. A Knotty Headz szerkesztőségünk által követendőként kitűzőtt zenei izléssel konform, dub és roots elemeket felmutató reggae-t játszik. Az igazság az, hogy szemtelenül jól.

Fotó: Knotty Headz (iWiW)

A tizenegy tagú csapat tökéletes aperétifként szolgált mindazok számára, akik nem akarták megvárni, míg a Café a szombati adásban egy az egyben, és megváltották valamennyi jegyet a zene stílusban már ütköztetett, az együttes tagjainak számát tekintve viszont szimpatizáns Irie Maffia lemezbemutatójára.

Az új LP-re és a közelgő Mikulásra kifényezett csizmát ringó csöcsű négerbabákkal és Jah Turbannal tuningolt koncert támogatta meg. Az allstars formáció utánozhatatlan hiphop–rock–reggae live élményét a visszát megelőző produkció emelte, ahol a Maffia Krsa (PASO) vendégszereplésével imbojgatta meg a hajót, hogy majd a záróakkordok alatt végig ütemre sodrodjék az A38. Ha még nincs meg az új cédé, hát vedd meg, ha meg nem, hát hangolj rá vagy DJ Keyserre, és hallgass bele például a General Levy-jal közösen rögzített Bomboklaatba.

Ez inkább 30Y-os, azért tetszik neked ennyire, nem? – Nem voltál ott, gondolom, mert nem láttalak, látod, így jártál, én azt látom és érzem, pedig a Jurij maszatjó. Hétfő este az After Music Clubban tartotta a magát szocrock zenekarnak tituláló formáció Mindenki más kislemezbemutató koncertjét. Noha a fiúk kifejezetten törekednek, hogy “szövegeik, dallamaik, zenei hangzásuk hallatán a közönség ne valamelyik másik zenekar “utóérzését” vélje felfedezni, hanem hogy valami új részese lehessen”, ahhoz, hogy elmondhassam milyen mégis, skatulyákba dobnom muszáj, hogy Peet, Colorstar, 30Y, Hiperkarma meg Ákos is talán. (Minyon szerint meg REM–Kispál, mekkora már!) A közel hatéve pengető nyíregyi progresszív rock zenekar valójában koncerten és cédén is kiválóan élvezhető produkciót nyújt, kérd a Jézuskától, hogy te is ott légy a 26-i hajós 30Y-Jurij koncerten, meg minden. Addig meg tekerj bele, elég egy perc.

Igen, látod, ez egy zsír Yonderboi koncert volt.

– Lól, mindenki hogy áll csak – L. Biztos az unplugged zenekar számára is vicces lehetett, hogy csak ketten táncolnak. Ezt még a tavalyi vetítős Zagaron megoldották, mert ott meg csak ülni lehetett.

Tudod, már a Duke Nukem 3D-ben több erotikát tömtek abba a pixelcsajba, aki egy dollálért megmutatta a csöcsét, mint Bozsik Yvette fergeteges baletteseibe, pedig erősen néztem, hogy ők esetleg valami másik zenére táncolnak, ahogy édesanyám mondaná, igencsak tisztelték a ritmust, mert egyszer sem léptek rá, de mintha ezt az egymásra irányuló olykor kétségbeesett pillantások egyértelműen tükrözték volna, performanszukat pedig csak emelte az énekes Czukor Edina testének véletlenszerű rángatozása, biztos mondták neki is, legyen erotikus, de Yonderboira tulajdonképpen a Trains in the night miatt – mert sohasem sikerült kijutnom még Scooter koncertre – és a Soulbitch miatt járok –, mert az érfelvágó korszak is kimaradt az életemből.

A Britmánia 2. programsorozat keretében a nagysikerű Yonderboijal is találkozhatsz.

Mi? Massive Attack?, kérdezte egykedvűen a svájci lány. Nem, Masszív, ahogy mondom, magyar csapat, az a srác is játszik benne, akit az előbb mutattam, Dani. A skat valójában a Süss fel napban szerettem meg, tavaly ilyentájt. A skaról alkotott képemért hosszú ideig a mainstream punkos vonala felelt. És ez abba, hogy a ska egy szar, tökéletesen bele is illett.

A Masszív zenekar. És most nem arra gondolok, hogy a trombitástól billentyűsig mindegyik kiváló zenész, hanem arra, hogy ez a reggae ska zenét játszó fiatal csapat nem holmi neves énekesből áll, mint Zságer meg a Zagar, Lovasi meg a Kispál, Hajós meg az Emil RuleZ, hanem zenészekből, énekesekből, ahol a színpadi produkció során a dobos épp oly’ előtérben van, mint a raggaman, ahol a srácok együtt dolgoznak, együtt zenélnek, ahol elhangzanak egymás nevei, egy olyan csapat a Masszív, amely az előttük ízzó közönségnek játszik, “ennek a masszív közönségnek”, és szarnak bele, hogy előző nap szarul keféltek. A közönség pedig mindezért hálás. Olykor annyira, hogy az előzenekar KOC-ot masz–szív felkiáltásokkal próbálja megingatni, de mudafucka hajthatatlan.
– Jézusom – Shila – ez hogy képzeli, hogy ilyen hanggal, ilyen képzetlenül kiáll a színpadra, felháborító ez a művészetre fogékony közönség számára. Én járok énektanárhoz – szemben vele.

Január 20-án a Trafóban lép fel a Masszív zenekar a Malacka és Tahó együttes társaságában.

Tíz után, \ az ember nem vágyódik víz után, \
Meg hogyha felveszem a szép ruhám, \
Egy jó pohár szesz kell.

A nyitányt a Future Shorts októberi száma vezényli, csak hogy felkészítsen téged a szombatra, a filmbuziknak javasolt még az Animáció világnapja, este pedig a Dunán a Kávé és cigaretta filmet adják. A táncoslábúak választhatnak a ska zenét játszó Masszív és a tizedik születésnapját ünneplő Colorstar nagykoncert között, napközben pedig érdemes megtekinteni a hétvégén záró World Press Photo 2006 kiállítást, vagy a még szintén csak néhány napig elérhető 1956 plakátont, amelynek a Lengyel Intézet ad otthont. A nap fennmaradó részén pedig első Magyarországi Ubuntu Konferencia. Get busy!

◉ int., hihi.