Egy beteg srác naplója

»Ezt a választást megnyertük!« szögezte le a főnök. »8 éve erre vártam.« lelkendezték. Hát anyám, elég ingerszegény életed lehetett neked idáig. De legalább korán reggel Szijjártó megerősítette bennem, hogy jól döntöttem! A riporter kérdéseire adott amúgy folyamatosan kitérő válaszaiban hangoztatta, a Fideszt nem érdekli, hogy kik hány százalékot nyertek (mi az a Jobbik), őket a nép jogosította fel, őket nem érdekli, hogy holmi más színű miniszterelnök-jelöltek vitára hívják őket (ki az az MSZP), őket a nép hatalmazta fel, és ők végig viszi az ő programjukat, mert ezt várja tőlük a nép, egyedül ők, a nép ők, ők egyedül. Fasznak Parlament meg demokrácia, csak a pénzt emészti. Egypártrendszer kell és kész. Ugye te is a Fideszre szavaztál?

Persze hát gyalog amíg a buszig kétszer hogy aztán a buszon meg metrón a hőségtől fulladva a bringán két kör után a hátadra a póló hogy a kocsiban a dugóban a betonok közt nyűglődve és éjjel amikor az ablakot tárva hogy a hűs szelő átjárja a szoknyád az arcodba csap a terhes langy csak. Szerintem is legyen már nyár, baszd meg!

Kopasz fülbevalós fickó kicsit alulra lőtték nem is értem hogy nem szakadt ki de írhatnám azt is hogy paraszt vagy köcsög valakit úgyis mindig kirekesztek B szerint barack és nagyon jó persze vegyes volt és retek szar de a Vilmos is brand meg minőség aztán az aroma szarabb benne mint a kétdekásban régről hányás fejfás előtte mondjuk M bebaszott rendesen a végén diszkó is meg persze verekedés nem biztos hogy már nem vagyok tinédzser amúgy ti hány évesek vagytok mert a harmincas nő túl fiatal vagy mondom menj vissza és mondd neki hogy babám figyelj na akkor kezdődött el és úgyhogy ha már én nem legalább elintézem másnak de mindegy is, öregem.

Fiú és lány, köztük a különbség, hogy a lányon mindig más, meglepje és varázsolja, tündököljön újfent-újra, fiún pedig ugyanaz mindvégig, amire a lány egyszer azt mondta.

A legjobb dolog pedig, öregem, mondhatsz bármit!, mégiscsak a lány hajába fúrni az arcod és – sírni.

A második legjobb dolog pedig az, hogy nem bírok annyira kocka lenni, hogy azt az elkefélt w00t plecsnit megszerezzem már, ómg.

Kiváltképp az a kedvencem, amikor telefonon én szupportolom anyád (de biztos jól felteggeltétek a kampány úereleket, mert), én, akinek lövése sincs ehhez, én, akit nem is érdekel ez, és te, a pöpec online marketing szaki, szóval te, te meg a pénzt kapod érte.

A békávén (értsd: közösségi közlekedés) mondta a néni, átadom a helyet neked, visszaadja a helyem, ülj csak a barátnőd mellé, a barátnőm mellé, nekem nincsen barátnőm néni, csókolom, vagy hát nem tudom, hogy-hogy, hát hogy, hogy a lány a barátnőm-e, végtére megkérdezhetjük, hogy szia, szia, a barátnőm vagy te lány, persze nem, nem a barátnőm, ezt tudhattam volna, ez fáj!, de most, hogy akkor már nincsen kertem, már mint Kertem nincsen, felvet némely kérdéseket: hol fogok ezentúl inni; hol fogok ezentúl vacsorázni; és egyáltalán: hol leszek ezentúl minden este? Meg amúgy is: mi van, semmi? Az van, öregem, megmondom, elmondom én magának, hogy egy óra hintázás meg metrózás van, mármint volt, és bírok megint írni, mármint élni, háhá! Végül is tizenöt évesen csináltam ezt utoljára, nem gáz?! (A kettős írásjelet a kérdő formájú felkiáltó mondatok végén alkalmazhatjuk, vagyis egy formailag kérdő mondat nyomatékosabb érzelmi tartalmát felkiáltójellel is kifejezhetjük. Édes Anyanyelvünk, XXXI./4.)

De hogy miért az hogy megsimogatod az arcát és már csillog a szeme, hogy egyszer lányok hadd legyen már, hogy engem simogattok és én sírok, hogy a huszonöt éved hölyeségét végre már feldolgozd. Élni kell nem sírni, írni, mit tudom én. Itatni kell a lányt. És vele inni. És kész. Az a baj csak, amikor a lány jobban bírja, mint te. Mindegy. Ebben a kéróban még úgy sem hánytam.

Az egy dolog hogy ötévesen, de hogy harmincötévesen is hogy hugyozás után a kézmosás csak hogy anyádnak anno legyen mivel téged, meg persze a vécében cigizés tizenötkor de nem negyvenötkor, de köszönnöd meg derogál, hát Lajos, fura hely itt ez az emtéi, öregem, habár náluk hétórás és nem tizenkettő.

Azt kéne már, hogy egyszer igazán megélni, nem mindig csak leírni, hogy amikor egyszer már amúgy is élsz, nem kéne csak megírni.

Re.