Egy beteg srác naplója

Van az a fickó, amelyik az oroszlán szájában. A városban szerte az óriásokon látni. Furcsa lehet saját magát, mikor a villamoson a piacról, két teli szatyorral, egyikben a zöldségek, másikban a banán turmixnak, ahogy az oroszlán foga lágyan belevájódik a fülébe. Tátott szájjal, persze, vagánykodik. Ügyes volt a grafikus, gondolja, alig látszik, hogy vérzik közben. Elég unalmas élete van egyébként a fickónak. Hülyére keresi magát, persze. Hetente egy fellépése van, amúgy semmit nem csinál. Piacra jár rendszerint, mustrálja a hentesnél, lángost eszik. Dohányt már nem szív. Néha esténként pedig felveszi a vasalt ingét, nyakkendőt köt, lehúz egy felest, van hogy kettőt, és beleteszi az oroszlán szájába. Nem fél tőle, úgy sem lehet semmi baja. Adtak az oroszlánnak is annyit, hogy az alig bírja nyitva tartani. Régen hallott egy fickóról, amelyiknek végül az oroszlán rácsukta. De az már rég volt. Amúgy benne van. Most az ő feje is, de ilyenkor nem kell erre gondolni. Mindjárt tapsolnak és mehet haza. Otthon megiszik még egy szilvát, aztán lefekszik, holnap reggel korán megy a csarnokba.

Kopasz fülbevalós fickó kicsit alulra lőtték nem is értem hogy nem szakadt ki de írhatnám azt is hogy paraszt vagy köcsög valakit úgyis mindig kirekesztek B szerint barack és nagyon jó persze vegyes volt és retek szar de a Vilmos is brand meg minőség aztán az aroma szarabb benne mint a kétdekásban régről hányás fejfás előtte mondjuk M bebaszott rendesen a végén diszkó is meg persze verekedés nem biztos hogy már nem vagyok tinédzser amúgy ti hány évesek vagytok mert a harmincas nő túl fiatal vagy mondom menj vissza és mondd neki hogy babám figyelj na akkor kezdődött el és úgyhogy ha már én nem legalább elintézem másnak de mindegy is, öregem.