Egy beteg srác naplója

2009 Szeptember

mangósbakardia hűtőben,

Jó is már, hogy végre bezár a Kertem, amúgy sem jártam oda, tele van a tél hideggel meg koncerttel azmegcsak öregekkel. Tehát hogy akkor ezekre kell menni:

Csá.

„azhogy tevagy nekiaz ablaka világra az nagyonkemény”

De hogy miért az hogy megsimogatod az arcát és már csillog a szeme, hogy egyszer lányok hadd legyen már, hogy engem simogattok és én sírok, hogy a huszonöt éved hölyeségét végre már feldolgozd. Élni kell nem sírni, írni, mit tudom én. Itatni kell a lányt. És vele inni. És kész. Az a baj csak, amikor a lány jobban bírja, mint te. Mindegy. Ebben a kéróban még úgy sem hánytam.

metálorvoság,

Az egy dolog hogy ötévesen, de hogy harmincötévesen is hogy hugyozás után a kézmosás csak hogy anyádnak anno legyen mivel téged, meg persze a vécében cigizés tizenötkor de nem negyvenötkor, de köszönnöd meg derogál, hát Lajos, fura hely itt ez az emtéi, öregem, habár náluk hétórás és nem tizenkettő.