Egy beteg srác naplója

Számozatlan fohász, melyben a kétségek közt vívódó szájtbilder bátortalan intelmeit intézi az ártforszhoz.

anyátok

Mi lenne, ha felvennétek egy nyámnyila grafikust, aki ért a webhez, és nem engem (engem nem) hívnátok fel, hogy én szopjam (szopjad) ki a GIMP-ből a cimkhez tartozó ergébét, mert neked, te grafikusok GYÖNGYSZEME! fingod sincs mi az, hanem lenne egy olyan maki, akinek csak az volna a feladata, hogy átböki azt a huncut csekbokszot (rádiógombot, ne magyarázz), hogy amikor te belemérsz, mert te olyan vagy, aki csak hetykén belemér a fotosopjában, akkor egyből azt megkapd. És nekem te ne (se) magyarázd, hogy az átlátszó, és ez így jó, csak fel kell rakni a webre, nekem ne te magyarázz, amikor leadsz két grafikai elemet eltérő, persze UGYANOLYAN háttérszínnel, de te belemértél!, hát kézcsók!

Tudod, én elfogadom, hogy hülye vagyok. Talán ezért is nem engem hívnak a rádióba, hanem téged. De hogy a szavak erejében a digitális képalkotók online életviteléről egy pszichológus ötvenes mondja meg, hogy merre meddig, hát kézcsók!, az ám sántít. Nem az öreglány tudását vonom én kétségbe, na de mi, hogy ilyen világban élünk, az a módi, hogy mutogatjuk magunkat. Eddig is módi volt az, néni, extrovált ezen a sárgolyón az utolsó szög is, hát hogyne lenne büszke nyomorék kis létére, amikor öt fotóból egyet lőttem jól, és arra is a zsebpénzem ment rá, nem is volt még internets, hogy tettem volna oda. De amikor most két sajtburgerért olyan gépet adnak, amivel egy nyomásra lövök hatszázat, én ne tenném fel a netre, ami már VAN, hanem nyomtassam ki kétszázba, hogy küldjem postán fényképalbumba csomagolva az esküvőmet? Nem lehet, hogy egyszerűbb felfosni a pikazára, és csak odaírni, hogy na NÉZZÉTEK! Nem azért mondom, jók ezek a magazin műsorok, csak jó volna, ha nem baszná fel mindegyik kivétel nélkül az agyamat. Persze mondhatnám most azt az alanyt is, amelyik visszalépett a jelöléstől, és akkor javasolta az ibolyát, aztán két nap múlva már inkább mégsem, és elkezdte a kérdésre, hogy ő akkor hogyis, és aminek már az első mondatának se füle, de míg megfürödtem közben és utána még a farka sem, ezeket fizetik csórikám pénzéből, és azt tetszik mondani, még ne is mutogassa magát, csókolom?

> Berta Szófia
> 06-70-2808170
> www.webstar3dinfo.com/laura
>
> Amennyiben zavartam a(z) gabor@­20y.­hu érkezett levelemmel, kérem, jelezze!

szpemmer anyád

Egyszerűen pont az a jó benne, hogy mindenhol ugyanazt a szart kapod. Mindig ugyanaz a szar, mióta ezt eszem, azóta pontosan ugyanilyen szar. Pont ezért zseniális, hogy mindig megkaphatod, ugyanazt, semmi meglepetés vagy csalódás, ha kaján ötletként megfogalmazódik benned, hogy most ú-de, akkor csak bemész, és elviszed. Vagy ott eszed. Hiába szar, egyszerűen ismered az ízéd, beleharapsz, és otthon érzed magad, és miközben a pofádba tuszkolod az utolsó falatot, nyugodtan kijelentheted, hogy ez mekkora szar, soha többet nem eszek ilyet. És vége. Fogyasztói kötelezettségednek eleget tettél. És talán két hétig, hónapig, akármig nem is eszel, hogy aztán már alig várd, amikor újra. Mielőtt a húszipszilonponthut bereggeltem volna, úgy volt, hogy a sajtburgerponthu alatt fog futni ez a valami, aztán meggondoltam magam.

Miért van az, hogy a brummogó hátizsákos csibészből egy mutáló homokos maci lett? Új arculat, mi. Viszont az őszibarack–banán–sütőtöknek már egészen olyan íze van, mint a konzerv őszibaracknak, úgy hogy jó úton haladtok, srácok, én mondom!

A második magyarországi Ubuntu konferencián Horák György barátommal Emacs és Vim fej fej mellett c. előadásunkat tartottuk meg. Köszönjük a nagy számú érdeklődést, valamint a hasznos visszajelzéseket^*. Köszönjük a konferencia kérdőívét kitöltők közül azoknak, akik az ötös skálán hatossal pontozták előadásunkat, és végül köszönjük a konferencia szervezőinek a színvonalas rendezvényt.

With my friend, Horák György, we gave a 20-minutes talk at the second hungarian Ubuntu conference. We presented two high-tech text editors—Emacs and Vim—to the audience. We tried to convince them, it’s time to switch to a better editing tool.

Előadásunk tárgya nem két rivális eszköz közötti feszültség élezése, hanem a GNU Emacs (továbbiakban: Emacs) és Vim szolgáltatásainak bemutatása volt. Úgy véljük, hogy az Emacs és Vim együtt versenytársai más texteditoroknak. Az alábbiakban a prezentáción elhangzottak Emacs-vetületének szövegezése olvasható.

Az Ubuntu Konferencia 2008, benne: Emacs és Vim fej-fej mellett című írás tovább is van »

Reggel elnézem ezeket a lányokat, a lányokat ahogy viszik a kissrácot az oviba, elbizonytalanodom ilyenkor néha, vajon tényleg gyereket akarok már, vagy csak egy ilyen anyukát otthonra?

Úgy befalnék egy tál illatos rizst.

Ubuntu Konferencia 2008, második Ubuntu konferencia, második Magyarországi Ubuntu Konferencia, Magyarországi Ubuntu Konferencia 2008, ilyenek. Itthon, másodízben, szombaton. Nézze meg, hogy mit nézzen meg.

Fontosnak tartjuk kiemelni, hogy a kerékpárral érkezők ingyen résztvehetnek az ebédszünetben a női mosdóban tartandó vizespóló versenyen! Továbbá a kerékpárral érkezők vagányak, és Süveg Gábor felajánlásának köszönhetően – korlátozott számban – a gépek lezárhatók Gábor kocsijának csomagtartójában!

Elérkeztem alkotói zsenialitásom azon szintjére, amikor puszta önkifejezésem során gondtalanul hullajtott szennyek után zűrzavarodban sóvárogsz, hogy a kérdőjelekbe bújtatott rejtjeleket fogd és lásd!, habár jobb helyeken csillagok azok, komám.