Egy beteg srác naplója

Folyó szövegként.

A Plastik media eddigi hirdetői ezen az oldalon vannak felsorolva, a hirdetési programról pedig itt találhat információkat az érdeklődő.

(Eredetiben linkelve, hogy kattinson ide meg amoda! - szerk.) Emeljük ki a hivatkozások szövegét, álljanak tehát itt pucéran.

A Plastik media eddigi hirdetői ezen az oldalon vannak felsorolva, a hirdetési programról pedig itt találhat információkat az érdeklődő.

Azt írja, „ezen az oldalon vannak felsorolva”. Mik? Meg hogy „itt találhat információkat”. Miről? Ebből a dolgozó mit tud meg, semmit. Ahogy hasznos, illik, ahogy instant get (lenne):

További információért olvassa el a Plastik media hirdetési program részleteit, vagy tekintse meg eddigi hirdetőit.

Alany, állítmány, tárgy. Weben is. Kerek–egész–bele–nekem–két–szép–szemem, ahogy drága Fodor tanárnő mondaná. Az ittezés iskolapéldája természetesen a HUP, ahol a szó mindhárom bötűjére rábírják húzni a linket, se többre, sem kevesebbre, aztán célozd az egérrel, ha bírod.

Szotyizott a földre, dobálta vadul, nagyanyja meg orrolta, de előbb mondta neki kacagva, a hideg vízben megkeményedett a kukid mi, de azért a földre mégsem kéne szotyizni gyermekem, a kisanyja meg mondta hogy, hagyjad már, mérne, úgyis összetakarítják majd, és te meg szedd le a kupakját kislányom, úgy dobd az üveget a kukába, gyűjtjük a kupakot tudod, de minek anya, mert gyűjtjük annak a beteg kislánynak, a tévéből, tudjátok. Keszthely, autóbuszállomás, tudjátok.

Lapzárta után.

A Last.fm eleddig pilóta szolgáltatásként futott következő generációját múlt hét végén jelentették be a köznek.

– Ó! – mondta a róka.
– Zseniális! – mondtam én.

Mint néhány hónapja már a béta szolgáltatást élvező, engedje meg a kedves Olvasó néhány sorban summáznom érvelésem a Last.fm mellett. Az új kiadást (továbbiakban V2) a divatos fészbukklón küllem mögött szervezeti és tartalmi tekintetben is gatyába rázták. Az új külcsin egyértelműen az alkalmazás webes fogyaszthatóságát segíti, amelyik blóger magának nem így szól, csak legyintsen rá. Az eredendően közösségi rádióként futott alkalmazás magára húzta az idétlenül fájlokba szervezgetett zenetár szerepét is. Ők ezt Library-nak hívják. Library mindaz, amit kend hallgat, vagy hallgatni fog. A V1 során csak az került zenei palettánkra, csak azon előadók számaiból készíthettünk játszólistát vagy tekerhettük vissza a rádiónkban, akiket már legalább egyszer meghallgattunk. A Last.fm Library-ba bármelyik korongot felvehetjük, kihajíthatjuk, rendezgethetjük kedvünkre, lapozhatjuk, mint egy dzsúkbokszot.

A V1-ben megszokott, a felület kétharmadát elfoglaló tekkládot végre mellőzték, és a címkék szolgáltatta metaadatok a hasonló előadók, stílusok ajánlásába tükröződnek. A tesztvezetésben futott videotartalmak immáron a V2 szerves részei. Az egyes zeneszámok bármelyik nézetben felcímkézhetők, szerethetők. A korábbi kiadásban egyben megállapított, a V2-ben viszont bárhány játszólista létrehozható, XMMS-imádók, podkaszterek és vaninna figyelmébe! Végül szólok az Est.hu killá Eventsről is: már felsorolható a teljes lineup egy adott műsornál, így a rendezvényen fellépők zeneszámaiból élő egyenes rádió fogható, meg minden. Utólag a flikerbe megosztott fotóinkat pedig egy jól definiált címkével automatikusan hozzáköthetjük az eseményhez.

Lássa be, lehet huncutkodni, sokféleképpen hallgatható (online) zene, de csak egy módon van értelme: Last.fm-mel. Stay tuned!

A 10-es kiadáshoz tervezett alkotásokat vonultatja fel Nicu Buculei Fedora 10 themes – round 1 írásában. Képtelenek voltunk szó nélkül elmenni két pályamű mellett: (föntről lefelé) Solar, InvinXible, na nézzétek!

Csoda!

A drogosok mocskosok, buzik, minden, a szesztilalom sem megoldás, mert hát lássa, meg kell gyilkolni az egészt (Bombagyár, Főnix: Egy lehetséges megoldás), más mentség nincs, mert másképp megmarad, itt marad a fogyasztó és díler, a tehát drogosok mocskosok, buzik, minden, és alkohol az nem!, csak bátorít, mámorít, tehát meg kell gyilkolni egészt, a közgazdaság törvénye ez, „mert visszafordíthatatlan, és mert végleges”, mert az agyadban is barátom valami ilyen állt be, és még huncutul a végére írja, mit írja, ahhoz azt tudni kéne, biggyeszti csak hetykén, „a bejegyzést vitaindítónak szántam”, hogy majd a kommentbe leírják, hogy mégse öljük vagy hogyúgyvan? A nívó adott, hiszen végül egyedüli üdvözítő a becses magyar munka lehet, mert „dolgozni jó, a kutyaszar söprésénél nemesebb foglalataskodás nincsen” (ÉS LII./25., Megyesi Gusztáv: Döntik a tőkét), csak ezt már másképp más is megmondta, lusták, persze, egy azért itt is van, amelyik kilóg a sorból, amelyik nem csak annyit szól, hogy bú, hanem többet (már ez is szó!), linkelnék is, de a nagysikerű BlogGép „nemadom” 1.0 olyan kíváló, hogy mindent tud, csak permalinket nem (számítástechnikai szaktanácsadást vállalnék!). Óvi, persze, kuruczra gógyír a nácivadász (hát a tomket nem kihúzza erre meg alóluk a kábelt?), egymást mondják meg, az óvónéninek mert másnak nem. Az internet – higgye el – egy csoda!

Jazz zenét hallgatni finom dolog.

Jazzt nem hallgat ám akárki! Jazzt manapság már mindenki hallgat. Hiszen jazz zenét hallgatni finom dolog. Igazából dzsessz muzsikát hallgatni is az, sőt leginkább az, így, szerencsétlen et körbe bástyázva a sok hangzóval, menekülni ne engedd! Dzsesszmuzsikát tehát – szigmon egyben – pedig csak az igazán finom emberek hallgatnak, így hát hallgasson Ön is!

A róka elhallgatott, és sokáig nézte a kis herceget.

BMX banditák, via alleycat. Zum Vergrößern anklicken!

Irány a Balaton.

Lapzárta után.

A buzifelvonulásról. A rendőrfelvonulásról. A buzis rendőrfelvonulásról. A rendőrnek öltözött buzik felvonulásáról. Mert hát állítólag voltak buzik, de mink azt nem láttuk, kérem, csak a rendőrőket. Azok voltak ott, sokan. Hogy megettük milyen kamionokon voltak és mik, azt kérem nem láttuk. Sokan voltak. Voltak vagy párezren (hatezren /MTI/ – szerk.)! Hogy a menet mivégett, ne firtassa. Ott voltak, mert meg kellett védeni a haza becsületét. Kinek a hazájáét? A buzikét? A piros pártelnökünk azt mondta, és ha megmondta hát megmondta!, hogy mindez, hogy lássa, „nem engedjük, hogy pár ezren félelemben tartsák a többséget”. Kint a bárány, bent a farkas. De hát a magyar volt kint, bent meg a buzik, akkor a többség a buzi? Vagy hát a pár ezer rendőrre gondol még?

Sóhajt.

El kell fogadni, mások, lássa be, a másságot el kell tudni fogadni. Maga nem fogadja? De hát már mindenki buzi, kapcsolja be, lassan már a pápa is kámingátol, vagy hogyan hívják azt. Én értem, hogy ők buzik, melegek, valamik. No de ettől miért dagad így a mellük, kérem? Mire föl erre ez a sok hűhó? Jöjjön, aztán legyen maga is meleg! Hát külön pártot akkor már ne alapítsanak? Akkor kamionozzanak most a fogyatékosok is? Tolószékben a vagi? Mindenkinek megvannak a problémái, erre mire föl kérkedni?, mondja már meg. Mások érdekeit védeni kell. Szó se róla. Védjék is, amondó vagyok. A cigányokét is. Annyira védik azokat is, rohan egyből, ombudsmanhoz meg a biciklidért, szerintem talán a cigányok is vonuljanak fel, hogy hát cigánynak lenni jó, fogadják el őket, mert már ők sem a kisebbség, a többség bár.

Főzőműsor után.

»Nem kellene a melegeknek hergelni a radikálisokat«, nyomja meg a gombot. És megnyomta!, minden második híradóhus, kérem, legyen az a radikális bárki is, de a meleg mégis csak hergeli, így vagy úgy. Az esemesező is, vagy annak a Tomcat néven elhíresült blógernek van kérem sok pénze, a TV2-ben is megszavazták 8:2-re, nem kellenek a buzik. Így nem. Hát már a puha fotelbe tespedt néző is így látja? A saját kanálisán, a saját médiáján keresztül, hát akkor kérem, ma már a média sem az igazi? Hát nem képesek még jobban megvágni? Még több félmondatot elcsípni? Még jobban összekuszálni az időrendiséget? Hol vagyunk már ‘84-től, és ennyire képes csak a magyar média? Még több buzit a képernyőre!, hátha egyik-másik lehányja majd gusztusában, addig se látja legalább a tévét.