Cigány a művezetőhöz:
– Kérem alássan, valami baja van a taligának, mer’ furcsán szól.
– Milyen hangot ad ki, te cigány?
– Há’ kérem, olyat, hogy nyek… nyek… nyek…
– Ki vagy rúgva, cigány.
– Há’ de mér?
– Mert úgy kéne szólnia, hogy nyek–nyek–nyek–nyek–nyek.
Filmről kritikát már csak azért, mert vagy tetszik vagy sem, pontozni pedig mindinkább, megnézed és kiderül, hogy tetszik-e vagy sem, mert Budapest, végállomás, dokumentálják ahogy magukba a heroint vággyal beleszúrják, Pesty Laszló pedig bárcsak, rendezne és a kamera mögött, nem pedig előtte pofázna mint a Stohl a vévében, tehetsége több, de a dumáláshoz neki sem, semmi, mi lenne, ha úgy hívnánk, hogy Izmáel? Tökösek húzzák csak végettel, hékás!
Egy vállalkozás akkor életképes, ha van benne ötlet, ha bizonyos jellemzőkben kitűnik társai közül, így hosszú távon képes olyan szolgáltatást nyújtani, amiért érdemes azt a konkurenciával szemben választani. A Rhitmo-ban ezt nem érzem. A probléma ismételten mélyen, téves koncepciók mentén gyökeredzik.
Helytelen az az elgondolkodás, hogy már mindenkinek 1 Mbit-es kapcsolata van. Hol? A Szimplában, ahol azon egy vezetéknélkülin csüng a tizenvalahány, vagy a munkahelyemen, ahol rajtam kivül legalább öten használják folyamatosan a kapcsolatot, vagy a netkávézóban, ahol még három gémer küzd a jobb pingért? 300K az rengeteg adat, és bár „támogatva lesznek a template-k használata”, a külcsínből vélhetően a többség ízlését célozza a projekt, a többség pedig egyáltalán nem érti, hogy egy böngésző alapú izében tapétát lehetne cserélni. A Nem forradalmi az ötlet, bár – második forduló című írás tovább is van »
Hogy web OS-e Rhitmo, nem az én tisztem eldönteni, jobbára én a web mint OS szerepet is megkérdezőjelezném, lévén az operációs rendszer számomra egy olyan bármi, amely az én hardveremet menedzseli, és hogy egy HTTP-n keresztül elérhető szolgáltatás ugyan mindebből mit vállal át, azt még kevésbé tudom.
Ha elfogadom ezt a terminust, és továbbá web OS – illetve szerencsésebb elnevezéssel webtop – alatt azt az alkalmazás együttest értem, amivel egy felhasználó a mindennapi teendői során találkozik, tehát ha web OS-t választanék magamnak, biztos hogy gyorsat szeretnék. Megkímélném a nyájas olvasót holmi technikai ismérvek untatásával, de amelyik web alapú rendszer tapétának 300K-s grafikát rak be, mikor úgyis átlátszó a Firefoxom, az Analytics kódot statikusan a head-be teszi (érted, kiesik a Google, be se jön az OS-em?), nincs doctype deklarációja, na azt tutti nem ölelem keblemre, meg fognak ők vajon olyan minőségben email klienst írni, mint a gémél? Meg tudnak olyan tesztkörnyezetet felállítani, hogy annyian teszteljék, mint a GNOME-ot? Csak azért kérdezem, hogy vajon mennyire lesz használható, testreszabható az új OS-em? Meg lesznek rá vírusok? A Mama, ha ébren van, ne álmodozzon című írás tovább is van »
Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek, mert ez a törvény.
(Mt 7,12)
Az ingatlan.com egy használhatatlan kacat. Egyrészt nem értem, hogy a balaton albérlet keresőszóra a balaton.ingatlan.com-ra mutató Balatoni kiadó ingatlanok tárggyal miért jelenik meg adword-jük a Google-ben, mert a landing page gyors feldolgozását követően az aktív fülből egyértelműen kitűnik, hogy ezek eladó ingatlanok, én pedig kiadót keresek, halló. Okés, hogy a dynamic keyword insertion laza, meg fel lehet vele vágni, hogy a mi értékesítőink ilyet is tudnak, de akkor legalább zárjanak ki olyan keresőszavakat, amelyekre irreleváns a weboldal. Igaz, hogy így sok pénzt el lehet ám szórni AdWords-re, lehet rajzolni a grafikonokat, hogy mi milyen sokat költöttünk már online hirdetésre, csak éppen én nem fogok így konvertálódni, én mint potenciál, meg alacsony lesz a ROI, sajni–majni.
Másrészt, ha adok még egy esélyt, és átkattintok a Kiadó fülre, ott egyből kiesem a balatoni szűkítésből, az eladók között meg nem hogy kiadók nincsenek, de nem teljes képernyős böngésző ablak mellett én csak bannereket látok az érkezési oldalon, úgyhogy ennyit a felület tervezőjükről is.
És végülis teljesen érthető, attól mert vörösdiplomás, a hűtőben nyugodtan lehet akkora jégtábla, ami három jegesmedvét is elbír, végtére is nincsen a Közgázon konyha–technikai alapismeretek két kreditért, a házban pedig akkorák a küszöbök, hogy rendszerint hasra esem bennük, de hogy a nemlátókat segítsék, a liftben Braille-lel is kiírták az emeleteket, nahát, sőt már kitették a szeméttárolóhoz is, hogy kéretik szelektíven gyűjteni, mert szegény háznak ilyen és milyen sokba kerül (nem mintha nem én fizetném), és baszki kineveztek egy zsákot erre, amibe a piléket gyűjtheti serényen mind a kéccáz ittlakó, egy zsákot. Lassan jön ide Európa, vazé.
Sárgának a tetején–alján kell, hogy amikor már jól szaglik ott, akkor az érett, másikból meg csíkos csak talmi, csupazöldet vidd habár, már nem szeretnék színesbőrű rapper lenni, beérem ha Ljubljanába költözöm és én leszek a lokál gandzsa jaman, meg a sárga – tudtad – azért eszi amivel, mert bárdot nem visz asztalhoz, így a tanítás, pálcával tényleg csak kötni, ölni viccből sem.
Kicsit unom, hogy se otthon, de lakás sem, meg hogy baszki de meleg van csak, törölközővel a fejemen járok pihegve, keresztrejtvényt fejtek mindeközben, szudoku nekem az túl tipp–topp, konzervatívan skandináv módra csak görögöt falok a nagy hőségre való tekintettel, meg este a fejemen nincs dinnyesapi, de odarakom magam rendesen, ritkán blogozom mert csak iszok, még ha sok is az anyag benne, Theodora takes it all, és ezentúl ha olyat írok, aminek se füle se farka, odaírom majd csak hetykén hogy népiesen én is, de úgy legalább kétszer fejtörő, hogy képnek és élcnek egymáshoz miköze, de ha már a vonat is új és léggép sincs benne, akkor legalább nyitható ablak sem, pókkal reteszelhető automata ajtó meg de, mert innoválni kell, tanítják az egyetemen, onnan gördül ki ez a sok tudás, spin it off, és én megint papírra vésem hogy tán így duplán retro, duplán édesség meg két betű, na mondd csak, mi az.
Az álmodozás mindössze jövővárás, egy olyan világ utáni nyújtozkozdás, amely majd talán lesz, de semmiképpen sem van, és aki eképp csupán álmait kergeti, észre sem veszi, hogy elmegy mellette a jelen, jövője lesz talán, de jelene sohasem.
