Egy beteg srác naplója

Az elem konzervatív képét kezdték azzal felváltani, hogy lekerekítették a doboz széleit, majd úttörőként a hazai piacon kidobták a tampondobozos paklikat, tudod, amelyik annyi helyet foglalt a zsebedben, mintha egyszerre egy csíknyit próbáltál volna beletuszkolni, most meg újratervezték „az L&M termékcsaládot, hogy cigarettáink még jobban illeszkedjenek az elvárásaidhoz”. Olyan ez, mint a tinédzser lány, aki naponta újrafesti a haját, mert keresi önmagát, de valahogy mindvégig a Pall Mall mögött kullog, és az offline küldött szpemjük szerint már a mentol taste-et is kivonták a kínálatból. Valami mérhetetlen balfasz marketingesek dolgoznak ott.

Kemény, hogy a Miss Universe Hungary döntőjéből tudtam meg, hogy a Kati vezetékneve Révai, ő mondta még régebben, hihetetlen, hogy minden nadrágomat a térdemen hordom, „húzd már fel rendesen, Gabó”. Mi hát, hip–hop for life, lól. Kemény az is, hogy a fürdőruhás tour után mekkora melle lett mindegyiknek az estélyire.

Amúgy három–kettes aránnyal az igazi a sör javára.

Hihetetlen érzés, hogy a tihanyi kocsmában kérhetsz egy korsó dízelt.

Építjük Európát, épül az M6-os, hetven kilométer aszfaltút, a legdrágább beruházás lehet Európában, ha megépül, lássa kend, viaduktok és alagút, Magyarország domborzata megköveteli mindezt, ahogy az Alföldet a magashegységek darabokra szelik, de ha egyszer a mérnökök kimérték, akkor hogy úgy van, és punktum, balra itt az osztrákoknak is síkföld jutott csak, mit értenek ők ehhez, mert mindezek végképp hogy látványosság is, turizmus meg lól, de hát 70 kilométer, kened, és persze speed limit, hogy még ha csóri motoros a levegőben is akarná a pusztát szelni és akkor tedd mellé a shanghai-i hídat, előtted a választás, hogy kutyaszarból tehénszarba vagy világvárosból az óceánba.

PIN kód a bankártyádhoz, telefonszám a feltöltéshez, otthon még aprók, hogy mennyi legyen nálad, idő, hogy mikor kell indulnod, kapukód, hogy haza is tudj majd menni, jelszó a telefonodhoz és jelszó a gépeden, születési évszám ha kérdezi a rendőr, meg házszám is, hogy a pizza is jóhelyre jöjjön, mocskos szám az egész életed csak, reggeltől estig.

Keresed a fogást az ágyon, de remegő ujjaid csak a takarót marják görcsösen, meg akarod fogni, keresed a fogást, keresed, mihez tudod magad kötni, keresed az életed, benne a pontot, amihez odakötheted az életed, amihez csapzott lelked hozzákötheted, csak egy kicsit, hogy épp míg megnyugvást nyer, csak épp míg kábítószertől tompa agyaddal megtalálod a fogást az ágyon, hogy ne csak a könnyed áztatta lepedőbe fúrd az arcod, hogy a mellkasodra nehezedő nyári éjtől terhes szagokat levesd hamar, hogy újra levegőhöz, hogy kiemeljen innen, el akarod dobni az egészet magadtól, keresed a fogást az ágyon, de újra rádnehezik a virágillattal kevert C, ránehezedik agyadra és míg szaporán kapkodod a levegőt tehetetlen mivoltodtól szenvedve, álmodba ájulsz lassan, hogy új nap elé nézz, elhidd egy kicsit, hogy van mihez kötnöd az életed. – Annuska néni is megmondta itt a szomszédban, nem szabad sírni, hiába ha az ember egyedül van, nincs mit tenni, akkor sem szabad sírni.

Töredék egy beteg srác naplójából.

A Critical Mass-szel pedig csak az a baj, hogy sok értelmét nem látom, fesztivál–feeling, hangulat, és kierőszakolt elkülönítések a kerékpárutak fejlesztésére–építésére, de hova, persze Bajcsy mellett végig meg hogy harapjanak le fél–fél métert a többi nagyútból vagy járdából, nem így kell ezt, barátom, hát megdöglesz, az autósok dühét szítod csak, a saját életed pedig rövidíted, amit amúgy sétálva csak be–belélegzel, hogy azt bicajozás közben lihegve nyeld szaporán, inkább megoldás, és még a belváros autómentesítésével is egybe cseng, hogy kvázi autózásra alkalmatlan szűk utcákat kinevezni bringaútnak, és nem sárga csíkokat festeni a burkolatra, az amúgyis csak a gyalogost tereli, túl future még nekünk ez. Vasárnap találkozunk!

• Ben & Louise: No Reason To Be Shai (Triphop Edit)
• Black Sun Empire: Don’t You
• Overseer: Supermoves (Animatrix Edit)
• Unkle: Safe In Mind (Please Take This Gun From Out My Face)
• Ladytron: The Way That I Found You
• Sia: Numb (Paradise Soul Remix)
• Ayo Navi Styla: Born Bad
• Corrupt Souls & Hyx: Brood X

Én inkább letöltöm.

És érti, mégha némi büszkeség is fogna el, hogy magyar vagyok és magyar az űrben, az amatőr rádióamatőr mit kérdez, mutatták a tévében is, azt kérdezi az űrtől, hogy milyen az űrben, és ezt mutatták a tévében is, és én is magyar vagyok és még büszke is rá, hogy ő ezt kérdezte, hogy megkérdezte az űrtől az űrben, hogy milyen az űrben. Anno olvastam egy sci–fi novellát, amelyben hosszú évek előkészületeit követően az emberiség meglépte az első Marsra szállását, és mikor évek múltán az expediciós csapatot újra a sárgolyón fogadták, na, milyen volt?, az ausztronauták csak álltak némán, és nem tudták földi szavakkal mindazt leírni, amit a Marson láttak. És akkor megkérdezi, hogy milyen az űrben. Milyen lenne, hát több papírzsepkendő kell hozzá.

A világ legrosszabb dolga az első bakardi–kóla, mintha az olajos tepsiben állott mosogatólét kortyolgatnád lassan–boldogan, a világ legjobb dolga pedig a második bakardi–kóla közben azon gondolkodni, hogy a világ legjobb dolga mégiscsak az, amikor a feszesre tekert cigit meggyújtod, és közben a csomagra festett MAGYAR-t bámulod, „csak azért, hogy utána ne olvassam majd a fórumban, hogy lófasz volt ez, nem diszkó”, de nem Balázs, nem lófasz volt, és kurvára nem kell nektek az a gitáros, legjobb Zagar koncert volt idáig ez, mocskos jó teknó, én mondom.

Minden este, amikor azon gondolkodom, ha Isten lennék egy kicsit még, mit tennék holnap, végeredményben arra a következtetésre jutok, hogy mindennap lehetne kritikalmassz, és úgy dönteném el, hogy mi jó, mi nem, hogy aki tudja mi a tokióhotel, az elmegy egy kurvamesszi bolygóra, amit a szuperman fog felrobbantani majd – véletlenül sajni–majni.