Egy beteg srác naplója

Épp olvasom a Webizenen András bejegyzését, és konstatálom magamban, hogy megint előkerült ez a róka téma, és noha valóban, az angolban jártas kollegák vágják, hogy a fox az tényleg róka, de a firefox (amelyről nevét egy nyíltforrású böngésző is kölcsönözte) már nem az. Olyan sokat nem is kell kutakodnunk, hogy a Wikipedia Red Panda szócikkébe belefussunk. A vörös panda latin nevének közönséges fordítása tűzszínű macska, és a lista végén megtalálható a firefox is, mint egy lehetséges köznyelvi megfeleltetés. És hogy mégis mitől firefox, ha nem is róka, arra a HUP vonatkozó írásához fűzte kommentárként batyu, miszerint a tűzróka kifejezés a vörös panda kínai nevéből ered, az állat színe és mérete miatt. Rájöttem, nem is koala, hanem vörös panda szeretnék lenni. Rágcsálnám én a bambuszokat naphosszat.

Ismeretterjesztő perceinket hallották.

Százforintos süteménnyel az ölemben bámultam sután, ahogy sietve tömik a gépbe a papírpénzt, mire az pökhendin köpte ki sorjában, s miképp eleget szórakozott az előtte ógó-mógó tagon, és lenyelte úrin, csörgött hasában a sok huncut garas, s mire odaértem hozzá, már csak merítettem a nyílásból, Vác nulla nulla diák és csak oda, de még így is maradt a markomban, amit idegesen az első neharagudj kezébe dobtam, miközben szaporáztam a tizenkilenc-ötvenötös felé.

Október 28-án került megrendezésre az első Magyarországi Ubuntu Konferencia, amely az ellátogatott hallgatóság létszámából következtethetően igen nagy érdeklődésre tett szert. Farkas Szilveszter, az esemény házigazdája, megkeresésünkre elmondta, hogy a részvételi szándék jelzésére bevezetett előzetes, ingyenes regisztrációt mintegy négyszáz-ötvenen töltötték ki, így a konferenciát pár nappal megelőző jelentkezés megerősítésnél kénytelenek voltak a helyszín befogadóképessége miatt háromszáz főnél meghúzni a határt, de ez nem tántorította el a lecsúszott érdeklődőket a konferencián való részvételtől.

Az időben párhuzamos angol és magyar nyelvű szekciót Szilveszter köszöntő beszédét követően Ubuntu aperétíf előadásom nyitotta, amelyben a heterogén tudással érkező közönség számára próbáltam átfogó képet nyújtani az Ubunturól, az Ubuntu filozófiájáról, amelyek a későbbi előadásokhoz bevezetőként szolgálhattak. Az előadás második felében pedig a 26-án kiadott 6.10-es „Edgy Eft” főbb újdonságairól ejtettem pár szót. A prezentáció fóliái elérhetők online, ill. letölthetők .tar.gz archívumban. (A diák nyomtatott verziójában az előadás egy kivonatos részletezése is olvasható.)

Az Ubuntu és WiFi témát járta körül Dobi Attila. A magabiztos előadásmódot emelte a nagyon jól kidolgozott előadásvázlat. Az általános vezeték nélküli hálózatok megértéséhez szükséges ismeretek mellett néhány igen praktikus, Ubuntu alatt hasznosítható tanácsot adott át a közel-jövőben WiFi-t alkalmazni kívánó hallgatók számára.

Az ebédszünetet a magyar szekcióban Mátó Péter előadása követte, aki a biztonságos munkaállomás paradoxonját igyekezett körbejárni, illusztrálva a deszktop gép tengernyi sebezhető pontját, valamint ezekből származható kellemetlenségeket, továbbá szolgált egy csokor tippel atekintetben, milyen biztonsági szempontokat célszerű mindenkoron szem előtt tartani, mindamellett, hogy a legkisebb mértékben veszítsünk a munkaállomás kényelméből.

A szervezőknek köszönhetően a konferencia bonyolítása nem hagyott kívánni valót maga után, egyedül az előadó termek szellőztetésével voltak apróbb akadályok, és többen panaszolták az internet kapcsolat hiányát. A rendezvénynek várhatóan az Ubuntu iránti élénk érdeklődésnek köszönhetően lesz folytatása. A magam nevében mind hallgatóként, mind előadóként megköszönöm a szervezők precíz munkáját, a támogatók szponzorációját, a hallgatóságnak pedig a szép számban való részvételét.

A nyitányt a Future Shorts októberi száma vezényli, csak hogy felkészítsen téged a szombatra, a filmbuziknak javasolt még az Animáció világnapja, este pedig a Dunán a Kávé és cigaretta filmet adják. A táncoslábúak választhatnak a ska zenét játszó Masszív és a tizedik születésnapját ünneplő Colorstar nagykoncert között, napközben pedig érdemes megtekinteni a hétvégén záró World Press Photo 2006 kiállítást, vagy a még szintén csak néhány napig elérhető 1956 plakátont, amelynek a Lengyel Intézet ad otthont. A nap fennmaradó részén pedig első Magyarországi Ubuntu Konferencia. Get busy!

◉ int., hihi.

Ingyen telefon, jó telefon! felkiáltással cserélte le szerkesztőségünk jobb napokat is megélt 3330-asát egy itthon két éve piacra dobott 6030-asra, noha a Djuice csomagokban a Pannon már nagyon nyomja a nagytestvér Nokia 6070-et. Mielőtt a telefon elemzésének adnák fejünket, be kell vallanunk, hogy számunkra a használható mobiltelefon kifejezés egyenértékű a Sony Ericsson márkanévvel, dacára annak, hogy kivonták a T sorozatot a forgalomból, és ezt a szamár „fotózd le anyád fürdés közben, mert lól” stílust kezdték ápolni. Nagy igényeink nincsenek egy telefonnal kapcsolatban, mindösszesen szeretnénk telefonálni vele, ezt a lehető legegyszerűbben, a telefonunkba rögzített kontaktokat pedig alkalomadtán egy másik eszközzel megosztani — ha nagyon perverzek lennénk, még szinkronizálnánk is. Nem kérünk bele ötmegapixeles CCD-t, dolby sorround hangrendszert, az MMS küldés is nagyon vicces, csak értelme nincs. Spártai igényenket a látszat ellenére igen csekély készülék elégíti ki. A Nokia 6030 az említett konkurens T vonalhoz simul, úgy is hirdeti magát, hogy “[n]ekünk telefon kell, nem zűrzavar”. Telefonnak telefon, és zűrzavar is. A Nem megyünk zsebredugott kézzel a lépcsőn című írás tovább is van »

Mindig örülök, amikor látom a fáradságos munka gyümölcsét, amikor sok év kemény erőfeszítés eredményeképpen eljut oda a húsz éves fiatal, hogy megveheti azt a metál színű sport Audit a szalonból, ez hajt engem is előre, nem szabad feladni, slink, tanulj és dolgozz, és valahol fáj is a szívem, hogy én ilyenre nem vagyok képes, anyám biztos szégyell is. Csak álmodozom, ahogy puha kavicsos parton, fúj a szél halk szavakat, s a napban ragyogva mosolyával tüzes csókot tapaszt ajkamra.

Igazából a kedvencem az a tizennégy éves forma kölyök volt, aki a tömeg élén vonulva skandálta, hogy öt-ven-hat.

A Tizenharmadik Kerületi Hírnök folyó (XII. évfolyam 20.) számában olvasható Leskó Lászlóné visszaemlékezése „Rekviem egy anyáért” címmel ‘56 november 6-áról.

Ahogy anyu lehajolt a szerteszórodott édességekért, a szovjet tankból a mesterlövész golyója eltalálta a fejét. Azt a sárga pagodákkal, kínai babákkal mintás selyemkendőt én őrzöm: ez maradt anyánkról, meg a fényképek. [...] Mi otthon voltunk. Egyszer csak jött fel a földszintről egy lakótársunk: engem keresnek náluk telefonon. Nehéz lenne szavakkal elmondani, milyen rossz érzés fogott el. Tizenkét évesként én még nem is telefonáltam, és most keresnek…

Száraz, statisztikai tény csupán, hogy a forradalmat megéltek közül senki nem kívánja annak ismétlését. Naiv, pápaszemes tudósok szerint az ember homo sapiens. Érted, a priori gondolkodik, bazmeg.

Fejezet, amelyben a szerző a Mesterséges intelligencia alapjainak bújása helyett beszámol arról, hogy ha egy lap csupán fiktív olvasói igényleteket kíván kielégíteni, azt közgazdasági értelemben tekinthetjük igénytelennek.

Szerkesztőségünk ha nagyon unatkozna és mindenféleképpen eredeti ötlettel kívánna előrukkolni, bizonyára ingyenes, egyetemistáknak szóló kulturális folyóiratot indítana, bloggal. Jobbára így vélekedhetett az a szellemi gárda, akik folyó hónapban dobták ki megelégelve a televízió „olyan amilyen” sztárkultuszát, az internet halandó számára áthághatatlanságát, tulajdonképpen egyáltalán azt, hogy „kevés fiatal mondhatja el magáról: olyan lapot olvas, ami neki szól”. Péti László monológját követően az éhes szemű olvasó farkas étvággyal ront a lapnak, s magában mosolyogva konstatálja, hogy milyen szellemes az egy nap sem jöhet igenhírtelen mottó az Igenhír.hu név alatt futó magazintól, s egyúttal szellemi feladvány is ez az olvasó mentális képességeitől függő időtartamra, megfejtendő, vajon ez mit jelent.

A karcsú, huszonnyolc oldalas lap a tömegét tekintve papírgyűjtésre nem ideális, de miért is szabadulnánk tőle, mikor olyan érdekes témákat ölel fel, mint a webes szociális háló szájtók (értse: viv-klónok), amiket az újság szerkesztői határozottan leportáloznak, de „bankrablás helyett” is segítenek navigálni a diákmunka szövetkezetek útvesztőjében; annak megfejtése pedig újabb puzzle, vajon a repertoárból a legszélesebb szolgáltatásokkal rendelkező Student hogy maradt ki. Legalábbis némi színvonalbeli, minőségi különbséget érzek aközött, hogy a cikkben is szerepeltetett Mind-diák honlapjára kihelyezett munkák aktualitásáról nem áll a szövetkezet módjában telefonon információt közölni, versus a Studentnél a webes regisztráció során jelölheted be, hogy emailben, sms-ben vagy telefonhívás útján keressenek meg a preferenciáidnak megfelelő munka ajánlatokkal.

Bosszankodásunkat kisvártatva a következő oldalak egyetemi divat 2006. szalagcímen futó cikkével kívánja Constantinovits Milán oldani. Az illusztrált öt jellemző trendhullám kapcsán igen élénk érdeklődés ébred az olvasóban, hogy akkor most Milánra vajon melyik skatulya is húzható, de az éber olvasómnak a 2006 mögött ejtett helyesírási csorba kapcsán nyilván az írni nem tudó író köcsög címke jut az eszébe, amely kaszthoz ugyanazt tanácsolná, mint Milán a művészlélek típushoz: „meglehetős távolságot tartva, kéretlenül és gonoszan kiröhögni őket”. A humorzsák rovaton túllépve olvashatnánk könyvtári élményekről, mosogatószerben úszó, ámde olcsó aluljárói büfék kínálatáról satöbbi, amelyektől már a felvezetője után is elment a kedvünk. Miközben a lap címlapjára nagy boldogan rávésték, hogy I. évf. I. szám, furcsálom, hogy az már senkinek nem tűnt fel, hogy mi az a stock.xchung a sarokban.

Gyűjtse Ön is szelektíven a hulladékot!

Zsebre dugott kézzel lépek ki a kapun a nyüzsgő gyerekzsivajba, becsukom a szemem, csak hogy a testem minél nagyobb felületén érjen a bágyadt nap, és szedem szaporán, hogy üres gyomromnak zajongását csitítsam, de a visszafele úton valahogy mindig sokkal hamarabb érek. — Tegnap álmodtam, hogy a lakásban az ölemben fekvő notebookom dohány füstjén átszűrődő kijelzőjét lestem, ahogy egyre-másra jelezte ki a házban található védtelen wireless hálózatokat. Barátnőm mondta, hogy szereti, amikor az álmaimat mesélem, mert mindig negyedórás szakmai előadást tartok előtte, hogy értse annak minden részletét.

int., csak a teljesség kedvéért.

Ausztrál tudosítónk hívta fel a figyelmünket a Dub Session podcast 31-dik epizódjára. Az összeállítás különlegessége, hogy a műsor az új-zélandi reggae kultúrát mutatja be a frissen indított National Reggae Showcase első állomásaként. Az adást az a kiváló Fat Freddy’s Drop indítja, akinek Based on a True Story LP-je már nálunk is volt terítéken, de Dub-a-dub podcastunk felvezetéséért is ez a formáció felelős hasonlóképpen, ahogy az új-zélandi adásban is. (Két műsor nem tévedhet.) A podcast introjában említésre kerülő funkos, hiphopos, dubos hatás példásan végig követhető a majd’ egy órás műsor mentén, de azoknak is érdemes beletekerni az adásba, akik az elektronikusabb vonalát szeretik a reggae-nek.