Itt az utolsó alkalom, rálépett a pedálra, illetve lépett volna, inkább tekert egyet, holnaptól már más világ, érezte ezt ő is, Király és Oktogon között még nem utaztam 60-nal villamoson.
Élet az, mi neked csupán álom,
Álmod az, mi másnak csak élet,
Várod, éled, megálmodod álmod,
Várod, álmod, mi egyszer lehet élet.
2006. május 22. Budapest
Zsebrádió, Budapest. 21 óra 2 perc. Közérdekű közleményt sugárzunk.
Rosszabbul élünk, megszorítások, te is megszorítod, húzol is még egyet rajta, meg ilyenek, üres a tárca, a tied is, enyém is, de azért érdekes, milyen csinos sorok állnak a gyorséttermekben, „dupla whopper, nagy krumpli, nagy kóla, köcsög”, minden második verda, ha csupán a rendszámokat figyeled, egy évnél fiatalabb, arra éppen fussa, így alakult, látod, hazai pályán meg hát persze ódivatú nyaralni, te mondanád rá, hogy ez tök gáz, horvát meg olasz a király, mondom, plazma tévé is kell, mert olcsóért adják, alig százas, meg gyereknek is, új mobil, nehogy csúfolják az óvódában, beépített anyáddal, de kenyérre már nem telik, az luxus cikk, nekem is az lenne, ha én is kihajítanám a másnapos kenyeret, hisz az már száraz.
Közérdekű közleményünket hallották.
Tíz év múlva elég kemény időjárás lesz. Nagyon fogok röhögni, amikor a földrajz könyvekbe beleírják, hogy Magyarország területén gyakran tornádók alakulhatnak ki, melyeket trópusi esőzések és táncoló zsindelyek kisérnek. De hát felfele építkezik az ember. Fel, magasra tör, nagyra vágyik, kis istenke, csak mert egykor barlangba menekült a veszély elől, másolja a természetet szorgalmasan, pedig nem isten ő, féreg csak, venne példát róluk, kukacokról, építkezne földben, nyáron hideg, télen meleg, csordultig vízzel, tombolhatna odafent világvége, biztonságban tudhatná rongy éltét.
Engedd meg, hogy a figyelmedbe ajánljam a világ legjobb képregényét. Sir, meet John and John.
A nyári naplementében aranyló kalásztáblákat borzol a szél, mögöttük mélyzöld gyep húzodik a horizontig, hogy ott egybeolvadjon a bíborba öltözött éggel, ahol hófehér villámok táncolnak untalan. Amikor visszafele futottam, jutott nekem még egy kis Amerika, ahogy a poros kis úton csoszogtam előre, a préri végén a távolban hatalmas felhőkarcolók derengtek, amelyek látványától olykor-olykor a mellettem tovarobogó quadok és lovak porfelhője fosztott meg, hogy később újra feltűnjön, és érezzem, én itt lakom, NYUGATON, a lehetőségek hazájában, nincs Hawaii ing rajtam noha, csak alsógatya, de piros Musztánggal tépek a sztrádán, tornacipőben botladozom a trágyában, és persze én élek, nekem ez adatott meg, meg az a kibaszott sok bogár, amivel telement a szám.
Isac Goulart: Invincible
A Borároson vártam az éjjel-nappali előtt G-re egy hideg Bivaly reményében, amely sejtésem szerint nyugtatóan hatott volna az előzőleg sajátos home-made koktélunk megdolgoztatta gyomromra, amikor is a következőt tapaszaltam; minden a boltból kitámolygó, üveges sört vásárolt fiatal előadta zavart tekintetű pajtásának (na ezt most hol a faszba nyitjuk ki?), hogy az egész világ egy nagy sörnyitó, volt amelyik úgy fogalmazott, hogy az életben minden egy sörnyitó, de az a szófordulat is előkerült, kevésbé a hoch ungarisch példaiskolájából, hogy minden arra van, hogy sört lehessen vele kinyitni. Az eset különcsége, hogy amíg a fentieket egy tizennégy éves srácnál az ember megmosolyogná, a 18 körül szórt srácoknál ez már furcsa. Volt amelyik lazázott, foggal nyitotta ki, megpróbálta a másik is, de az csak üvöltött — és a kupak is fennmaradt.
A frissített küllemű Lifehacker demózta a How to open a bottle of beer the Scandinavian way kisfilmet, amelyben egy srác vázolja a fentiekhez hasonló lámereknek, miként lehet kinyitni két sör birtokában az egyiket. A kisérlet hazai implementációjánál vegyük figyelembe az üvegek kövérebb űrtartalmát, az ügyesebbek pedig megpróbálhatják egyszerre mindkét sörkupak levételét. Shut up and hack!
Közép-Kelet, 12.14, Google képkereső, Moderate SafeSearch is on, china girl kulcsszó pár, első képen mangalány markol véres baltát, másodikon ázsiai kislány homályos szemekkel markol eresfaszt, egyszerre hármat is, a gazdaszájt pedig egy pornó lap.
A Stílus magazin citylightjáról bámuló szilikon focicsöcsökbe kapaszkodó rettenetesen ronda kövér poronty mit szimbolizál? Vagy ez árt, csak én nem értem?
Tizenegy óra, kapcsoljuk az ötös stúdiót.
Kozári Hilda nagyvárosi szag installációja sajnos itthon nem tárulkozik a nagyérdemű elé, pedig kiváncsi volnék milyen illat lengi körül az ember fejét, amikor beledugja a Budapestbe. Vajon milyen arányban osztozik a teren a korzón sétáló turistának jutó sűlthússal vegyített friss Duna szeléből, a csóri munkás Balzac utcájával szemben. Ez utóbbi csöppnyi újlipótvárosi színteret javasolnám kitüntetni, mint a magyar főváros legbüdősebb utcája.
A kutyaszar sorscsapott népünknek már mi az, semmi, még ha raknak is mellé ember ürüléket, hetykén nyakon öntik húggyal, a jól menő butikok gondosan fel is higítják mindezt felmosóvízzel, hadd tocsogjon benne nyakig a magyar, és ha még mind ez nem venné el a kedved, hogy gyaloglás közben burkold be a napi adagként kitűzött lekváros táskát, akkor váratlan megcsapja az orrod az a szag, amit mindezen egylet hetek óta a tűző napon erjedésének indult bűze okoz. Én szeretlek, Budapest.
Egy termék megítélésekor a fogyasztó számára első szempont annak vizuális, audiális megjelenése, ergonomikus, kézreálló kialakítása — gondoljunk csak az Apple népszerű termékeinek sikerére. Ugyanez a megfontolás átültethető a web világára is, több felmérés vizsgálta, hogy a látogatók az első néhány másodpercben eldöntik, szimpatikus-e nekik az adott lap, és negatív tapasztalat esetén az oldal nyújtotta szolgáltatásokra, információkra már nem is kiváncsiak. A Computer Arts magazin napokban publikálta 50 ways to become a better designer címmel tanulmányát, amelyet tizenhét, a papír alapú és online világban tevékenykedő tervező tanácsai alapján állítottak össze.
As desired we debute our second podcast album from so big allstars like the slowakian undergound hacker adrian and the popbitch siid. Sets drive you from the magic of acid jazz through punk, drum and bass, dub and other genres. Nod ya head.
Artworks (inkl. album covers) credits shall go to adrian and the authors of the original recordings.
Véres könnyed marja bőrét,
Száraz ajkad remegve suttog,
Fülébe harapod: nagyon fáj,
Vánkosba zokogod őrült álmod.
Perc míg múlik, évekké hízik,
Kín szel, mint puha vajt a kés,
Tüdőd füstöt merít, élet után szomjaz;
Szürkét mi másnak, hogy éjjel kefél.
Törékeny csontjaid öleli a föld.
Ó te édes, gyötört testem,
Szeretlek lelkem, maradj velem,
De ne halj meg! csak pusztulj innen.
2006. június 26. Budapest