Egy beteg srác naplója

»Ezt a választást megnyertük!« szögezte le a főnök. »8 éve erre vártam.« lelkendezték. Hát anyám, elég ingerszegény életed lehetett neked idáig. De legalább korán reggel Szijjártó megerősítette bennem, hogy jól döntöttem! A riporter kérdéseire adott amúgy folyamatosan kitérő válaszaiban hangoztatta, a Fideszt nem érdekli, hogy kik hány százalékot nyertek (mi az a Jobbik), őket a nép jogosította fel, őket nem érdekli, hogy holmi más színű miniszterelnök-jelöltek vitára hívják őket (ki az az MSZP), őket a nép hatalmazta fel, és ők végig viszi az ő programjukat, mert ezt várja tőlük a nép, egyedül ők, a nép ők, ők egyedül. Fasznak Parlament meg demokrácia, csak a pénzt emészti. Egypártrendszer kell és kész. Ugye te is a Fideszre szavaztál?

ElUnit is a unit test framework for Emacs Lisp. You can define your test suites and see how they run against your code. It’s a great toolkit for test-driven development in Emacs Lisp as well. Running your tests manually after each changes may make you bored, though. Fortunately, you are using an extensible editor. In my scenario, I taught Emacs to automatically run corresponding test suites whenever I save the file I’m editing. As for the file topology, I put my tests under sub-directory tests/, and call them in scheme my-file-test.el. On the very beginning of each code file, I place a magic comment to specify file variable elunit-default-suite that holds the name of the test suite I want to run.

;; -*- elunit-default-suite: "my-demo-suite" -*-

The following snippet does the rest of the job: my_elunit.el

Persze hát gyalog amíg a buszig kétszer hogy aztán a buszon meg metrón a hőségtől fulladva a bringán két kör után a hátadra a póló hogy a kocsiban a dugóban a betonok közt nyűglődve és éjjel amikor az ablakot tárva hogy a hűs szelő átjárja a szoknyád az arcodba csap a terhes langy csak. Szerintem is legyen már nyár, baszd meg!

Van az a fickó, amelyik az oroszlán szájában. A városban szerte az óriásokon látni. Furcsa lehet saját magát, mikor a villamoson a piacról, két teli szatyorral, egyikben a zöldségek, másikban a banán turmixnak, ahogy az oroszlán foga lágyan belevájódik a fülébe. Tátott szájjal, persze, vagánykodik. Ügyes volt a grafikus, gondolja, alig látszik, hogy vérzik közben. Elég unalmas élete van egyébként a fickónak. Hülyére keresi magát, persze. Hetente egy fellépése van, amúgy semmit nem csinál. Piacra jár rendszerint, mustrálja a hentesnél, lángost eszik. Dohányt már nem szív. Néha esténként pedig felveszi a vasalt ingét, nyakkendőt köt, lehúz egy felest, van hogy kettőt, és beleteszi az oroszlán szájába. Nem fél tőle, úgy sem lehet semmi baja. Adtak az oroszlánnak is annyit, hogy az alig bírja nyitva tartani. Régen hallott egy fickóról, amelyiknek végül az oroszlán rácsukta. De az már rég volt. Amúgy benne van. Most az ő feje is, de ilyenkor nem kell erre gondolni. Mindjárt tapsolnak és mehet haza. Otthon megiszik még egy szilvát, aztán lefekszik, holnap reggel korán megy a csarnokba.

Kopasz fülbevalós fickó kicsit alulra lőtték nem is értem hogy nem szakadt ki de írhatnám azt is hogy paraszt vagy köcsög valakit úgyis mindig kirekesztek B szerint barack és nagyon jó persze vegyes volt és retek szar de a Vilmos is brand meg minőség aztán az aroma szarabb benne mint a kétdekásban régről hányás fejfás előtte mondjuk M bebaszott rendesen a végén diszkó is meg persze verekedés nem biztos hogy már nem vagyok tinédzser amúgy ti hány évesek vagytok mert a harmincas nő túl fiatal vagy mondom menj vissza és mondd neki hogy babám figyelj na akkor kezdődött el és úgyhogy ha már én nem legalább elintézem másnak de mindegy is, öregem.

Csináltam két cetlit.

Az egyik tetejére ráírtam gyöngybetűkkel (Georgia, 12pt): csinálni. A másikra, hogy venni. Egyelőre van két szép üres fehér lapom. Megőrülök értük.

A Sportban (értsd: Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda) az a jó, hogy ronda és lepukkant (értsd: felújított), a tíz zuhanyzóból három működik (értsd: kint lóg a tábla, hogy az alvállalkozóval folyik a per a garanciális javításért, te addig, gizi, fürödjél inkább otthon), tele van kis buzi köcsögökkel (értsd: a zuhanyzóban a pucér pöcsével mögéd áll, hogy bocsi, azt hittem már végeztél), hogy soha nem lehet tudni mikor van nyitva és mikor ünnepel (értsd: nincs honlapja, de 1) ha oda mész és kint lóg a zárva, akkor csukva van, 2) ha mégsem, és megváltottad már, hamástnem ezerhatszáz lesz, azért még kiderülhet, hogy sportesemény miatt egyik medence sem használható), amúgy meg ne zavard a jegyárus kislányt, nénit, kérlek!, holmi bérlet- meg jegyvásárlással, és ha tíz perce már nézed ahogy a büféssel jattol meg minden, várd türelemmel amíg rád is szakít, kár úgy kapkodni ebben a rohanó világban. De legalább szép helyen van.

Helyette viszont ezentúl a Sportmaxban (értsd: Sportmax Hegyvidék) kell úszni, rajul fest és ezerkettő ha nem hétvégén, szaunák meg gőzfürdő, meg huszonötös meg harminchármas (utóbbi kinti, télre való tekintettel fedett), este 10-ig, ünnepnap csak 8-ig. Disznójó, öregem.

Fiú és lány, köztük a különbség, hogy a lányon mindig más, meglepje és varázsolja, tündököljön újfent-újra, fiún pedig ugyanaz mindvégig, amire a lány egyszer azt mondta.

A legjobb dolog pedig, öregem, mondhatsz bármit!, mégiscsak a lány hajába fúrni az arcod és – sírni.

A második legjobb dolog pedig az, hogy nem bírok annyira kocka lenni, hogy azt az elkefélt w00t plecsnit megszerezzem már, ómg.